Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

FODOR László: Beszámoló az erdélyi manufaktúra-történetírás eredményeiről

megközelítő kép kialakításához adottak a lehetőségek. Városi, közületi és családi levéltárak - igaz, nem egy közülük eléggé megtizedelten - gazdag anyagot rejtegethetnek tanulmányozásra kínálkozóan. Sok kutató ki is használja e kínálkozó lehetőséget. Munkáik eredményének közzététele azonban, rajtuk kívül álló okok miatt késik, vagy egyelőre kilátástalanul megoldhatatlan. Továbbmenően, Jakó Zsigmond „Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata" című tanulmányát emeljük ki, annak révén, hogy a papírgyártás terén létrejött tőkés vállalkozások kimerítő számbavételén túl, kitér alapításuk körülményeire, a technikai fejlettség színvonalára, a munkafolyamat bemutatására, a termékek milyenségére, s azok értékesítési módjára, a tulajdonosok, a bérlők, valamint a foglalkoztatott munkások kérdéseire. Az ágazati manufaktúratörténet megírásához szolgál mintaképül. Az ágazati manufaktúratörténet-írás egyes kérdéseire ad választ - ha csak vázlatosan is - Vajda Lajos: „Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok" című 1981-ben megjelent komplex monográfiája is.

3 Közismert, hogy a hűbéri magyar királyság bukása után Erdély önálló állammá vált, a török és a Habsburg birodalom közé ekelten. A 18. század elejétől pedig a Habsburg birodalomba integráltan járta gazdasági, politikai és társadalmi élete sanyarú éveit. Megrekedt a fejlődés útján. Ezért, az erdélyi kapitalizmus előtörténetét képező manufaktúrák és kora tőkés vállalkozások sok belső és külső tényező egybehatásának eredményeként - elemzésükre itt nem vállalkozhatunk megkésve, csak a 18. század közepétől kezdve bontakozhattak ki erőteljesebben. Ekkor olyan iparágakban is kezdenek alakulni manufaktúrák, amelyekben addig a céhesipar volt az egyeduralkodó. Új életre keltek főleg a bányászatban és vasfeldolgozásban, az üveg-, papír- és posztókészítésben már a 16. század második felétől szórványosan jelentkező, de a töretlen fejlődésben a feudális termelési viszonyok uralma, a háborúk és belviszályok által gátolt, vagy megszűnésre ítélt kezdeti tőkés csírák. A 18. század elején a politikai, gazdasági és társadalmi reformkérdések, általában az ipar fejlesztése és nevezetesen manufaktúrák létesítésének a szüksége is szerepelt. Az 1751-ből származó, egy országgyűlési bizottság által kidolgozott gazdasági reformprogram többek között a manufaktúrák létesítését is javasolta. A javaslat akkor a konzervatív többségű erdélyi országgyűlés ellenállásán megfeneklett. A reformprogram manufaktúrákra vonatkozó részét le lehetett szavazni, de a fejlődés objektív törvényei által követelt újnak a megszületését már nem, csak ideig-óráig késleltetni vagy akadályozni. A feudális erők ellenállását tetézte az osztrák gazdasági politika. Általában a manufaktúrák kérdésében aszerint foglalt állást hogy azok a kincstári uradalmak keretében, vagy a vármegyék területén voltak-e alakulóban. Az előbbieket szorgalmazta és minden eszközzel támogatta, az utóbbiakat pedig, ha azok az örökös tartományok tőkéseinek érdekeit érintették vagy