Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

CSEREY Zoltán: Üveggyártás Háromszéken a 17-20. században

rapította a vagyont, büszkén írta: „A két üvegcsűr falvában szembetőnőleg sok gazdát és lakósokat telepítettem, melyekkel a jószág jövedelme hasznosan nö­veltetett s öregbedett". 1 A 19. század első felében a huta már komoly jövedel­mi forrássá válik. Kiépül, s termelőképessége is megnő. 1805-ben például csak Havasalföldről 7-8 ezer forint folyik be üvegáruért Mikó Miklosné kezeibe. 1847-ben pedig amikor már Mikes Benedek tulajdonában van, 30-40 ezer pen­gő forintot forgalmaz évente. 13 Ez a vállalkozás is, mint a zalánpataki a 19. század derekán már nem egyszer bérlő kezére került. A földesűri manufaktúratulajdo­nosok csupán a kockázat, fáradság nélkül elért bérösszeget szedik fel. A gyár tevékenysége a század végéig zökkenőmentesen folyt, leszámítva az 1885-ös nagy tüzet, amikor a huta épületei megsemmisültek, A keletkezett kárt 50 000 forintra becsülték. Rövidesen modernebb külsővel az ipartelepet újjá­építették. 14 1898. október 15-én az üveggyár termelését ideiglenesen beszüntette. Az idegen földről hozott nyersanyagok okozta költségek, az osztrák és cseh üveg­ipar konkurenciája, a külföldi piacok elsekélyesedése járultak hozzá a gyár csőd­bejutásához. 15 A telep működésének utolsó felvirágzása 1907 és 1914 közé esik, amikor egy négy tagból álló szakembercsoport: Lénáit József gépész, Bolvári Ambrus vegyész, Schmidt Lajos gravírozó és Sovánka István üvegtervező és díszítő veszik bérbe a gyárat. 6 Közben 1911-ben az újabb anyagi nehézségek áthidalására a község lakói - akiknek a gyár a megélhetést jelentette - 30 ezer korona részjeggyel szövetkezetet alapítottak és társbérlői lettek a hutának. Az I. világháború kitörésével a bükszádi üveggyár végérvényesen beszüntette mű­ködését. 17 A gyár készítményei a mindenkori igények kielégítésére törekedtek. A múlt század közepe táján főleg metszett poharakat, üvegkancsókat, likőrös készlete­ket, palackokat készítettek, egyszerű sima üveget, de igényesen metszett és festett tárgyak formájában is. A század végére az ásványvízfogyasztás megnöve­kedésével a forgalmazó cégek részéről mind nagyobb érdeklődés mutatkozik az ásványvizes palackok iránt A bükszádi üveggyárnak sikerült jórészt kiszorítani a piacról a Csehországból importált üvegeket A sikerhez nagymértékben hozzájá­rult Albertini Géza művezető ügyködése közel eső nyersanyagforrások felkutatá­sára. Addig a kvarcot jórészt Csíkból, kisebb mennyiségben Csehországból hozták. A palackok gyártásához azonban megfelelő volt az Albertini által használt, a közeli Zsombor patak melletti terasz andezites homokja is. Ugyanebből a nyersanyagból készültek a gyógyszertári palackok és romániai megrendelésre sörösüvegek is. A 19. század végén és a 20. század elején a felsorolt tárgyak mellett háztartási célokra készítettek: uborkás-, pálinkás-, Uteres és decis üvegeket, vizes-, boros- és pálin­káspoharakat, asztali és ivókészleteket, talpas poharakat virágvázákat stb. A gyár munkásainak a száma 60-80 között váltakozott, termelése pedig a múlt század végén elérte a 100 000 forint értéket. 18

Next

/
Thumbnails
Contents