Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
BENCZE Géza: Adatok egy muraközi természetes olajelófordulás 18-19. századi termelési és felhasználási kísérleteiről
Más leírásból (Noth Gyula) tudjuk, hogy ekkor a parasztok - akik az olaj gyűjtésének a jogát a gróftól évi mintegy 30-40 forintnyi haszonbérért megszerezték - egy közel tíz méter mély aknából gyűjtötték össze a naponta valóban csak 2-6 liternyi kátrányt -, amelyet a saját célú felhasználáson túl elszállítottak Horvátországba és Szlovéniába, ahol azt literenként 20 krajcárjával (egy férfinapszám ekkoriban 40-80 krajcár volt a Dunántúlon) adták el. (Figyelemre méltó, hogy az akkor világításra használt legjobb minőségű petróleumnál is drágábban tudták értékesíteni.) A petróleumra és más olajszármazékokra rendkívül nagy volt a kereslet. 1880-at követően az új vámtörvény kedvezett a hazai vállalkozásoknak, köztük is a bányaműveknek, s egy sor vállalkozó kezdett rövidesen az ércek és a szenek mellett szénhidrogének, elsősorban is kőolaj után kutatni. Kis tőkével, kezdetleges felszerelésekkel kezdtek a munkához, s így természetszerűleg azok a helyek jöttek elsősorban is számításba a kutatások számára, ahol a kőolaj természetes kibúvásaiban már régtől fogva ismert volt. Rövid életű és többnyire sikertelen vállalkozások születtek, de megindult - ha nem is rendszeresen és módszeresen - a kőolaj fúrással történő feltárása. A muraközi kutatások 1884-ben kezdődtek, amikor is Singer Vilmos bécsi vállalkozó - korábban a fiumei petróleumfinomító igazgatója - Peklenicán több aknát ásatott és három fúrásos kutat mélyített le 1885-ig. Az egyik fúrás az akkoriban igen tiszteletre méltó 350 méteres mélységig hatolt le, s ugyan a kútban petróleumhoz hasonló kis mennyiségű világossárga, igen jó minőségűnek megállapított kőolajat találtak, a fúrásokat itt - technikai nehézségek miatt - feladták, és a szomszédos, ugyancsak olajkibúvásairól ismert Szelence község határába tették át a kutatási - utódaitól sikerre is vitt - tevékenységet. 8 Mind a szomszédos szelencéi kutatások sikerei, mind a monarchia területén számos helyen felfedezett kőolaj a peklenicai szénhidrogén-előfordulást olyannyira elfeledtették, hogy ekkortól kezdve - nyilván történeti múltjára való tekintettel is - szinte csak a szakirodalmi hivatkozásokban szerepel. így 1898-ban a hazai ásványelőfordulások legteljesebb ismertetésében is már csak annyit közöltek róla, hogy a budapesti bányakapitányság területén lévő peklenicai olajelőfordulás gróf Festetics Jenő tulajdonában van és 1894. évi termelése négy mázsa volt. Azt nem tudjuk, hogy ez a régi forrás hozama volt-e egyedül, vagy ide számították - az ugyancsak e tekintetben ismert - Singerféle vállalkozás által végzett feltárás hozamát is (ha volt egyáltalán). A századelőn kiadott hivatalos bánya-kalauzok sem sokkal bőbeszédűbbek. Annyit megállapíthatunk belőlük, hogy a csáktornyai Festetics uradalomhoz tartozó „földszurokbánya" már kimért bányatelken volt található, amely a kút tágabb környezetét is magába foglalta, mivel a korábbi száz négyszögölnyi terület helyett már több mint 180 ezer négyzetméternyi területet foglalt magába
