Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
SZABÓ Ferenc: Manufaktúrák egy ipari növény tájtermesztésére építve (Cirokseprő-„gyárak" a Dél-Alföldön a legújabb időkig)
nyes adatait felhasználva adhatunk egyfajta szerény üzemi jellemzést. E konkrét tények teszik megfoghatóbbá mondanivalónkat. 23 A Tafler-gyár 1907-ben 400 000 db cirokseprőt és 30-35 ezer db súrolókefét, 1908-ban 600 000 db seprőt és kefét készített. Csorváson 1913-ban háromszázezer cirokseprőt kötöttek. Az orosházi üzem termékeinek kétharmada került külföldre (Angliába és a dél-afrikai angol gyarmatokra is). A csorvási seprők zömét a nagybirtokos család bécsi palotájából adták el. A Tafler-üzem 1898-ban az orosházi gabonapiactéren helyezkedett el, a seprőgyár „csarnoka" tégla és vályog vegyes falazatú volt, fazsindely fedte, s 250 négyzetméter alapterülettel rendelkezett. Egy emeletes raktár s egy 60 négyzetméteres, gyenge állapotú „kénező kamara" nevezhető még a seprőüzem részének. Egy 400 négyzetméteres, vegyes használatú, hosszú udvari épületben (vertfal, zsindelytetővel) a munkások számára lakóhelyiségek is voltak. Csorvásról csak azt tudjuk, hogy egy „nagy munkaterem", két kénező helyiség, egy szárító, két raktár a készterméknek, két deszkaszín a nyersanyagnak állt rendelkezésre a gazdasági vasút mellett. A „gyártáshoz" szükséges alapfelszerelés Tafleréknél 15 kötőgépből, 14 varrógépből, 3 cirokcséplő (maglehúzó) gépből, 2 db speciális szállítókocsiból és sokféle egyszerű kéziszerszámból (kalapács, harapófogó, olló, varrótű, varrókesztyű stb.) állott. Csorváson tíz kötőgép és tíz varrógép, továbbá a nyelek készítéséhez két faeszterga volt, további részletekről nincs forrásunk. A „seprőgyárak" munkáslétszámának megállapítását a szezonalitás mellett a gyanúnk szerint hiányosan vezetett alkalmazotti adatok külön nehezítik. A mai követelményekhez mérten igen laza munkavédelmi és tűzvédelmi ellenőrzések (nyomukban a bírságolások és kötelezések) elől éppen úgy rejteni próbálták a „cirokgyárosok" a munkásokat és munkásnőket, mint az adóhatóságok elől. Tafler Adolf 1896-ban azzal a feltétellel kapott 5 ezer forint kamatmentes államkölcsönt öt évre, hogy folyamatosan legalább száz munkást foglalkoztat. Ennek nem mindig tudott eleget tenni. 1896-ban átlagosan 87, 1897-ben meg csak 49 munkást foglalkoztatott. 1908-as adatok szerint télen 100-120, nyáron ötven munkása volt. 1942-ben szezonban 22 férfi- és 68 nőmunkása, 1943-ban 62 férfi- és 136 nőmunkása volt. (Az 1937-ben indult orosházi Kovács-féle seprőgyár 1942-ben 12 férfit és 47 nőt, 1944 elején - a főszezonban - 38 férfit és 49 nőt alkalmazott. 24 ^ Csorváson 1913-ban 10 férfi és 30-40 lány dolgozott az uradalmi „cirokgyárban". Tafler Adolfnak egy 1899-ben készült gyárfejlesztési tervezete alapján (amely gyár évi egymillió seprő és 300 ezer db súrolókefe előállítására lett volna képes) egy kereken kétszáz fős seprőgyárban 60 férfi, 90 lány vagy fiatalasszony és 42 fiú, valamint nyolc fő külön személyzet szükséges, az alábbi technológiai beosztás szerint: 20 „bélésvágó" leány, 20 „takaróvágó" leány, 40
