Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

HECKENAST Gusztáv: Zárszó

Egy nagyon érdekes vonása volt ennek a konferenciának: a korrekciós igény, ami nagyon biztató az egész tudományos fejlődés szempontjából. Nem hisszük el, ami valahol le van írva, hanem ellenőrizzük és nem hisszük el azt sem, amit mi magunk írtunk le, mert soha nem fejezzük be a kutatást és ha újabb eredményeket találunk, újabb adatokhoz jutunk hozzá, akkor korrigáljuk régebbi megállapításainkat. Nagyon hasznosnak tartom azokat a korrekciókat, amelyek Bunta Magda és Katona Imre könyvével kapcsolatban hangzottak el. Hozzá kell tenni ehhez, hogy különösen a Székelyföldön a régebbi irodalomban rengeteg kontrollálatlan anyag szerepel és nagyon ideje, hogy a székely történészek a saját anyagukat - mert ők tudnak ehhez a legjobban hozzáférni - felülvizsgálják és megállapítsák, hogy mi az, ami alátámasztható és mi az, ami elírás, tévedés. Nyilvánvalóan soha senki nem rossz szándékból állított valamit, ami nem helytálló. Néha meg is lehet magyarázni, hogy a tévedésnek mi a konkrét oka. De nem ártana egy ellenőrzött, szilárd adatbázishoz eljutni. Nagyon tanulságosnak találom Endrei Walter előadását, ami tulajdonképpen nem állt másból, mint több mint húsz évvel ezelőtt megjelent könyve egyes adatainak korrigálásából, újabb levéltári kutatásai alapján. Ezt mint erkölcsi magatartást szeretném valamennyi kutató számára kiemelni. Nagyon érdekes volt Takács Péter és Udvari István két előadása. Felvetettek egy olyan szempontot, amit - azt hiszem - érdemes a továbbiakban is figyelembe venni. Hogy a manufaktúrakutatás körébe tartozik az is, ha valahol nem jön létre manufaktúra, annak ellenére, hogy az ember megtalálná az előfeltételeket hozzá. így utólag is magyarázatra szorul, hogy a kortársak miért nem éltek ezzel a lehetőséggel. Nem mondom, hogy ez az egyetlen feladatunk, az félrevinne minket, de sok egyéb kutatási téma között az ilyen témát is - azt hiszem - el kell fogadnunk. No, most jön a fájdalmas rész. Pontosan meg kell mondani, hogy miről beszélünk. Itt a tegnap délutánhoz szeretnék kapcsolódni, Binder Pál hozzászólásához, és ami kiváltotta, Fodor László előadásához. Belekapcsolódik ebbe a problémakörbe a Klusch-tanulmány is, amit itt röviden ismertettem. „Pontosan meg kell határozni, hogy miről beszélünk" - mondta Binder Pál. És itt a mi konferenciánkon két területen merült fel ez a „pontosan meghatározni" kérdés. Az egyik, hogy mit értünk Erdély alatt. 1848-ig, illetve 1867-ig ez tulajdonképpen nem volna szabad, hogy probléma legyen. Fájdalom, hogy mégis az. Tudomásul kell vennünk, ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek minket, akkor Erdély alatt az erdélyi fejedelemséget értsük. Az erdélyi fejedelemség, illetve az erdélyi nagyfejedelemség egy különálló állam volt a török hódítás kezdetétől 1867-ig. Mint különálló állam, amely részben nemzeti fejedelmek alatt, részben Habsburg-uralom alatt közigazgatási egységként létezett, pontosan megszabott határokkal rendelkezett. Tehát nem lehet vita tárgya az, hogy 1540-1867 között va-