Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

BIRCHER Erzsébet: Vállalkozás és hatalom az alsó-magyarországi bányavárosokban

hogy alapított városok lévén, genezisük rekonstruálható, ha olykor csak alapító oklevelek átirataiból is.

4 Ismertek az alapítás cselekvő résztvevői is: a magyar király mint földesúr, valamint a városi communitas. Ez utóbbi a bányavárosok esetében nem egy meghatározhatatlan népesség, hanem vállalkozói konzorcium, élén a lokátorral. A konzorcium tagjai német jövevények, akik nemcsak szaktudásukat, tőkéjüket, hanem a német városi jogot is magukkal hozták, hogy gazdasági és politikai pozícióikat kodifikált biztosítékokkal garantálhassák. A városok hatalmi elitje került ki évszázadokon keresztül ebből a zárt státusú rétegből. A jelen tanulmány célja az, hogy bemutassa: ennek a látszólag monopolisztikus módon uralkodó rétegnek a belső összetételét, hatalomgyakorlásának a módozatait milyen mértékben voltak képesek befolyásolni a változó gazdasági és politikai körülmények, mi szabta meg a városi autonómia védelmezésének a határait és a lehetőségeit? A partikuláris jogok fokozatos elvesztésének a bányagazdálkodás uralkodó formációival való összevetése ugyanis módot nyújthat arra, hogy magyarázatot találjunk a feudális kori társadalomtörténet tipikusnak tekinthető városi polgárságától elütő, polgáriasult

6 elem marginalizálódásának és szerepvesztésének az okára. Paulinyi Oszkár egyik tanulmányában felállított egy rekonstruktiv képet ezekről a városokról. A következtetés, amelyre jutott, rendkívül frappáns megfogalmazású: nevezetesen, hogy e városok „kifelé éles, határozott negációi a feudalizmusnak, befelé mégis valamennyi feudális mikrokozmosz".

7 A kép talán vitatható, de ha eltekintünk attól a kényszertől, hogy ezeket a városokat feltétlenül valamelyik gyűjtőfogalom zsákjába gyömöszöljük, mégis sejtet egy olyan ellentmondást, amely a vállalkozási formák metamorfózisával furcsa és anakronisztikus helyzetet teremtett a 18. századra. Ha egyszerű képletben - és Paulinyi kategóriáiban - akarnánk ezt jellemezni, akkor egy olyan folyamatról beszélhetünk, amelynek elején egy szabad bürger réteg a prekapitalista vállalkozásoktól eljutott odáig, hogy elvesztve gazdasági jelentőségét, a hatalmát mentendő megpróbál a feudális földtulajdonos gúnyájába belebújni: azért, hogy ha mást nem tud, akkor legalább a földhöz fűződő jogait megőrizze. E szerepváltásra módot az a sajátos tulajdonosi rendszer nyújtott, amely a bányavárosokra jellemző volt. Amint fentebb már említettem, itt olyan vállalkozói konzorciumok vettek részt az alapításban, amelyekben meghatározott és ismert számú a tagság: Besztercebányán és Körmöcbányán 36-36, Selmecbányán pedig 42 tagja ismert az alapító szövetkezésnek. Ezek a családok a Ringen épült házukkal jelképezték a hatalmukat: a Ringbürger, vagy laün oklevelekben cives circulares, szinonimája a városi hatalom politikai és gazdasági reprezentálóinak. Az alapító polgárok elnyerték a városhatár egész fekvőségkomplexumának a tulajdonjogát, az úgynevezett királyi kishaszonvételek élvezetét. A városhatárt amely a három város esetében egyenként 20 000-35 000 hold közötti nagyságra