Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TÓTH Béla: Tímármanufaktúrák és működésük Magyarországon a 18-19. században

A fentiekből látható, hogy a másfél évszázados török uralom - számos negatív gazdasági hatása mellett - bőrgyártásunkra fejlődést is jelentett az új tobakos cserzési eljárás bevezetésével és a szömörcének mint cserzőanyagnak felhasználásával. Ezenkívül a magyar tímárok elsajátították a töröktől az általuk mesterien alkalmazott bőrfestési eljárásokat. 4. Az irhás vagy zsírcserzötímárok (lágyvargák) az igen hajlékony, puha és szinte textilszerű bőrt, a mosóbört állították elő szarvas-, juh-, őz- és borjúnyersbőrből az ún. zsírcserzéssel. A német „sámisch", a francia „chamois" elnevezés is a török eredetű „semiz"-re vezethető vissza, amely állati zsírt jelentett. Az irhások által alkalmazott zsírcserzésnél a pőrét jobban fel kellett tárni a vizes műveletek során, mert a nagy viszkozitású olaj (zsír) sokkal nehezebben hatolt be a bőrszövetbe, mint az egyéb „vizes" cserzési eljárásoknál. Ezt a behatolást a ványolás (valkolás) néven ismert mechanikai forgatással segítették elő. Az eközben jelentkező felmelegedés csökkentette az olaj viszkozitását és gyorsította a bőrrostok közé való diffundálását. A ványolás befejezése után a bőrt halomba rakták, amivel a cserzés tökéletessé vált. Az irhás bőr sárga színű, jellegzetes szagú és posztószerűen puha. Az így készült bőröket kesztyűés nadrágkészítésre, továbbá protézis és műszaki bőrök (mosó, optikai, szűrő) előállításához használták fel. Hazai bőrleletek a 18. századból A 18. századi tímármanufaktúrák időszakából értékes lábbelileletek kerültek elő az Egerben levő ún. Rozália-kápolnából. A 76 darabból álló és a kb. 200 évvel ezelőtt készült lábbeldeletet dr. Pósa Vilmos és Péterfi János vizsgálták meg a Bőripari Kutató Intézetben.

18 Megállapításuk szerint a bőrleletek egyedülálló jelentőségűek a 18. századi cserzéstechnológia felismerése szempontjából. A leletek talprészének magas alumíniumtartalma azt igazolta, hogy a bőrök ebben az időben többségében ún. „magyar cserzessél" (hongroyage) készültek. Találtak még az egyes bőrökben gubacs, szömörce és fakéreg (tölgy, fenyő) növényi cserzőanyagokat is, ami arra utal, hogy a magyar cserzést növényi kivonatokkal is kombinálták. A tímárok kereskedelmi tevékenysége A tímárság kezdettől fogva olyan tipikusan komplex kézműves iparág volt, ahol a tímár megvette a mészárosoktól a„zöld bőrt" (konzerválatían nyersbőr), azt feldolgozta, majd a készbőrt eladta. Mindez sokáig fennmaradt, és ezért a tímármanufaktúrák nemcsak bőrfeldolgozói, hanem kereskedelmi tevékenységet is folytattak. Minthogy a tímárműhelyekben gyártott készbőrkészletet a közeli feldolgozók (cipészek, csizmadiák, szíjgyártók, nyergesek stb.) többnyire nem tudták mind felvenni, ezért azt távolabbi vidékeken is megpróbálták elad-