Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

TÓTH Béla: Tímármanufaktúrák és működésük Magyarországon a 18-19. században

lett Magyarország történetében a 18. század a tímárok bevándorlásának, ill. idetelepítésének kora. Ennek hatására a tímármesterségben (cserzésben) sokáig fennmaradtak idegen - főleg német - szakkifejezések, amelyeket a legutóbbi időkig használtak a gyakorlatban. Az MTA megbízásából Freeskay János állította össze az idegen tímárszavak magyar jelentéseit a „Mesterségek Szótára: Bőrgyártás" című kiadványban.

8 A betelepítés által elért „vérfelfrissítés" rövidesen kedvezően éreztette hatását. A 18. század első felében már kb. 600 tímár, cserzővarga, irhás, kordovános képviselte a hazai bőrkikészítő kézművesipart, akiknek kb. egynegyede a városokban, többsége pedig a falvakban működött. így például a 18. század elején a 8-9000 lakosú Budán működött 24 cserzővarga, 1 tímár, 8 csizmadia, 4 bocskorkészítő, 10 szíjgyártó és 16 szűcs. A 2-2500 lakosú Pesten pedig 7 tímár, 6 cserzővarga, 5 csizmadia, 2 bocskorkészítő, 3 szíjgyártó és 5 szűcsiparos. Ezek mellé csatlakoztak később a kordovános és szattyánkészítő iparosok is. A 18. század második felében mindinkább érezhető volt több olyan országos intézkedés, amelynek célja az egész kézművesipar és ezen belül a bőrelőállító tímárságok fellendítése volt. Ezt a célt szolgálták Mária Terézia és különösen II. József rendelkezései, akiknek uralkodása idején pl. Nyugat-Magyarországon már több tímármanufaktúra működött eredményesen, így Lajtafalván és Zurányban. A tímármanufaktúrák cserzőanyagai, eljárásai és készbőrfajtái A 18-19. század tímármanufaktúrái a készbőrtermékek széles skáláját állították elő, amelyben megtalálható volt: 1. a régi magyar (timsós) cserzés, 2. a növényi cserzőanyagokkal dolgozó (német tercni és „fontos") talpbőreljárás, 3. a törököktől átvett szömörcével cserző kordován és szattyán módszer, 4. a lágy, hajlékony készbőrt zsírcserzéssel előállító irhás eljárás is (1. táblázat). Ezek után bemutatjuk a 18-19. századbeli magyarországi tímármanufaktúrák által használt cserzési mechanizmusokat. 1. A fehér tímárok timsót használtak a cserzéshez mint régtől fogva alkalmazott eljárást. Elterjedtségének alapja az, hogy a timsó fémje, az alumínium 8,13%-ban, tehát igen kiterjedten található a föld szilárd kérgében és az agyagból vagy kaolinból viszonylag könnyen kinyerhető. A tímár elnevezést egyesek a timsóból származtatják. Ez az eljárás a növényi cserzésnél fehérebb és puhább bőrt eredményez, ezért a vele dolgozókat fehértímároknak (Weissgerber, Alaungerber) is nevezték.