Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

UDVARI István-TAKÁCS Péter: Adalékok a Szepes megyei manufaktúrák és az úrbéres szolgálónépek viszonyához a 18. század utolsó harmadában

- Van egy másik kisebb hámoruk is, ahol sínvasakat, ekéket és egyéb szerszámokat készítenek saját vasukból. - Határukban szenet égernek, melyet saját hámorukhoz saját maguk hordanak. - Falujuk mellett fehér agyagot 'bányászhatnak', mely nagyon szükséges a hámorokhoz a kemencék kitapasztásához és a formákhoz. E fehér agyagot Ók maguk szállítják a gölnici, a jekelfalvi, a zakaróci és a saját falujukban lévő hámorokhoz. Ezt az agyagot még a Zemplén megyei Zamutóra is elszállítják eladásra. Egy-egy szekér agyagnak 16 1/2 krajcár az ára, melyből 1 1/2 krajcárt a templomnak adnak. - A zsellérek és alzsellérek főleg a kamarai és opakai szénégető helyeken vágnak fát pénzéit, meg a saját határukban is". Ha nem is ennyire gazdagok a lehetőségek, de a sürgés-forgás, szorgoskodás hasonló lehetett Richno lakói körében is. A lakosok vallomásai szerint „egyes gazdák Szlovenkáról Opakára ércet szálh'tanak 7 mérföldre, három nap oda-vissza. Akluknói urasági hámorhoz vasércet szállítanak Krompachról, ami télen 1 nap, nyáron fél nap. Határukban fehér agyag van, melyet a hámorokhoz jó pénzért eladnak... Bányászok is vannak közöttük, akik a mezőn járnak, Krompachban vasércet keresnek és eladják. A kluknói szénégető helyre is járnak fát vágni, Opakára is. Ezek két óra távolságra vannak". Prakendorf praediumra települt lakói sem panaszkodnak munkahiányra, még akkor sem, ha szegényes a keresetük. „Megélhetésük - mondották - csak a bányamunkából van, továbbá az itteni hámorokból. Korábban Gölnicre fát adtak el. Egyesek Szomölnokra is járnak az ottani hutákban és hámorokban pénzt keresni. Itt rezet is fuvaroznak. Gölnic város a praedium egyik földesura. Itt pénzért zsindelyt, szenet, fát fuvaroznak, a szénégetéshez fát vágnak, ezzel is, tehát gyalogszerben is pénzt kereshetnek". Márkusfalva lakói sem szűkölködtek a „pénzkereseti lehetőségek" felsorolásával. Ahogyan vallották, „pénzt kereshetnek - fafuvarozással a szomszédos határbéli bányákba, - ércfuvarozással e szomszédos határbéli bányákból a hutákba, - favágással a szénégető helyeken, - bányákban történő munkákkal, ahol már a tízéves gyerek is pénzt kereshet". Kluknó lakói közül, „akik dolgosak és szorgalmasak, pénzt kereshetnek maguknak azzal, hogy Roll Úr hutájába ércet szállítanak, s a földesúri szénégető helyeken fát vágnak, s a hámoroknál dolgoznak". Idézhetnénk sorra a falvak, települések úrbéres lakóinak a vallomását. Teplicske, Zavadka, Jekelfalva, Krompach, Kalyova, Zaharóc, Illésfalva úrbéresei és más falvak szolgáló népei végtelenségig képesek „listázni" a pénzkereseti