Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

GAJÁRY István: Adatok a pest-budai manufaktúraalapításokról és -alapítókról

ADATOK A PEST-BUDAI MANUFAKTÚRAALAPÍTÁSOKRÓL ÉS -ALAPÍTÓKRÓL GAJÁRY ISTVÁN „Szólt az asztal: jaj, te szék, el nem hinnéd semmiképp, a hőtől mennyit szenvedek, s négy lábamon tyúkszemek!" (Edward Lear) A manufaktúra a hagyományos történetszemlélet szerint a kézművesipar legfejlettebb termelési formája. A termelési fejlettség szintjétől és az iparágtól függően különböztetünk meg szórt és koncentrált manufaktúrát. A szórt manufaktúra szakképzetlen bedolgozók és/vagy elszegényedett céhes mesterek munkájának, az egyes munkafolyamatok osztott végzésének szervezésével alakult ki, míg a koncentrált manufaktúra az egész termelési folyamatot többnyire egyetlen épületben fogta össze, de ez esetben is gyakran előfordult - a sokszor más telephelyen történő - külső munkavégzés. (Adatok hiányában csak feltételezhetjük, hogy ilyen lehetett pl. a Kadisch-Kanitz-Mauthncr-féle posztógyár, amely Majkon és Rákospalotán működött). Több iparágban úgy alakultak manufaktúrák, hogy azok a meglévő céhes ipari keretek között jöttek létre, miután a termelőeszközöket (szerszámokat) mind a céhes műhelyben, mind a szórt manufaktúrában a legénynek, ületve a „munkásnak" (igen gyakran nőknek!) maguknak kellett megvásárolniuk. Az ilyen céhes, de szórt manufaktúra jellegű, gyárengedély nélkül működő szervezetek - a termelési adatok alapján - főként a konfekció jellegű termelést végző ruházati és a bőriparban alakultak ki. Ugyanakkor a kutatónak számolni kell azzal, hogy - a nagyszámú vonatkozó publikáció ellenére - a pest-budai manufaktúrák kutatásának több akadálya, nehézsége is van, amelyek főként helyi gondot jelentenek. Bár a források bőven szolgálnak adatokkal a Helytartótanácsi Levéltárban éppúgy, mint Budapest Főváros Levéltárában, ezek eltéréseit, ellentmondásait ez ideig nemigen tették nagyító alá. Pedig nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy c városok lakossága főként német nyelvű volt, így a a latin mint hivatali nyelv főként csak a Helytartótanács felé volt használatban. A két város ebben sem volt egy-