Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

DOBROVÁ, Helena: A kőedény manufaktúrák keletkezésének és fejlődésének néhány kérdéséhez Kelet-Szlovákiában

alatt Csányi Károly, Tasnádyné Marik Klára, de elsősorban Mihalik Sándor foglalkozott. A szlovák szerzők közül ezzel a problematikával Plicková Ester és Dobrová Helena foglalkozott. A mai Szlovákia területén a porcelángyártáshoz nem volt alapanyag, de a kőedények gyártásához elegendője minőségű agyag és vályog volt fellelhető. A 19. században a kőedény-előállító és -feldolgozó manufaktúrák főleg a mai Kelet-Szlovákia területén összpontosultak, elősegítette ezt leginkább a bőséges nyersanyagforrás (fa, vályog, agyag), és a környező falvakból az olcsó munkaerő. A fát, amely abban az időben nagyon értékes volt, a manufaktúrák egyenesen a helyi piacokon előnyös áron vásárolták, ahová a fuvarosok a közeli erdőkből hozták. Például csak Rozsnyó város tulajdonába 2500 katasztrális hold erdő tartozott. Az 1852-ből származó Kassai Kereskedelmi és Ipari Kamarajelentése szerint, a rozsnyói kőedény-manufaktúra megalapításának egyik fő indítéka az olcsó és megfelelő fa beszerzési lehetősége volt. Az agyagot a manufaktúrába a közeü Betlérből - Beüiar, Krasznahorkaváraljáról - Krásnohorské Podhradie és Berzétéről - Brzotín szállították. A jól jövedelmező rozsnyói manufaktúra megalapítása óta 1810-től 1843-ig Hoffmann János tulajdona volt. Halála után 1845-ben részvénytársaság veszi át, amelynek tagja volt a Hoffmann örökösökön kívül Szontágh Imre és felesége. A legnagyobb fellendülés időszakában 1850-55 között ez a manufaktúra 23 embert foglalkoztatott. A kassai manufaktúrák a kőedény gyártásához a jó minőségű vályogot a közeli Teplicsanból használták. Ez a gazdag nyersanyaglelőhely még a mai napig is üzemel - a kassai Kerámiai Üzemek használják ki burkolatkockák gyártásához. A kelet-szlovákiai kőedény-manufaktúrák sokféle tárgyat gyártottak: asztalokat, mosdótálakat, használati és dísztárgyakat, profán és egyházi plasztikákat, fűtőtesteket és több mást. Tevékenységük első időszakában tárgyaikat a korabeli empir stílusban készítették (kosarak, tálak, tányérok, virágcserepek és más), csipkézett széllel és apró plasztikus díszítésekkel. Mindenekelőtt a polgári háztartások részére voltak rendeltetve. Az edények díszítésénél gyakran használták a jelentős európai porcelángyárak mintáit (Bécs, Meissen). Nagyon elterjedtek voltak a kék vonalas minták, szőlőmotívumok, kék, zöld és tarka petrezselyem- és szamócalevelek, sablon használatával vagy szabad mechanikus applikációval. A legértékesebb edényeket az ismert első, elsőbbségi jogokkal bíró kassai manufaktúra gyártotta. Tárgyai komoly kihívást jelentettek a holicsi gyárnak. A legtermelékenyebb időszakában, az 1820-as években 75-80 embert alkalmazott és 70 féle különböző jó műszaki és képzőművészed minőségű edényt gyártott. Erről tanúskodik 1829-ben a manufaktúra által kiadott: Preiss-Courrent