Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

HODGYAI Mátyás: Bihar megyei manufaktúrák a 18. században a jelenlegi kutatások fényében

ra működni. A termelés így tíz hétre korlátozódik. 1788-ban a huta 41 hétig üzemel. 23 A manufaktúra hatással lehetett a helyi kézművesipar fejlődésére is. Aurel Chiriac szerint Dél-Biharban voltak olyan kézművesek, akik már az előző századoktól generációról generációra adták tovább a vasipari szakmát. A kutató a nevek egybeesésére alapozza véleményét. A vasipari szakmába való bekapcsolódást elősegítette az a tény, hogy minden faluban voltak kovácsok, akiknél a szakmai tudás több generáción át felhalmozódik. A szerző felsorol ilyen falvakat is: Felsőfüves, Alsófüves (más néven Felső- és Alsóverzár), Berhény stb. Ezek a falusi mesterek együttműködtek a vaskóhi vasművel. Vásároltak félig feldolgozott vasat, amit ők készítettek el, különféle szerszámoknak, használati tárgyaknak: kapától, ásótól ekevasig, kaszáig, patkóig és patkószegig. 1769-ben 79 falusi mester a vidékről 39 mázsa 50 font közönséges vasat vásárolt abból a célból, hogy folytassák a mesterséget és kereskedelmet. A fent említett falvakhoz hozzávehetjük: Rézbányát, Kerbesdet, Biharkristyort stb. Ezek a falvak dolgozni tartoztak a vasműnek is. Tizenegy környező falu jobbágymunkát végez, minden falunak kötelessége volt bizonyos mennyiségű fémet kitermelni, faszenet kellett égessenek és szállítsanak a vasműnek. így Aurel Chiriac szerint Biharmező és Berhény szállította a kitermelt ércet. Vaskóhszelistye és Lehecsény szénégetéssel foglalkozik, és juttat el a vasműnek. Mások mindkettőt, bányásznak, égetnek és szállítanak. így alakult ki egy komplex gazdasági szerkezet, kapcsolat egy vidéki üzem és a környező falvak és városok lakói között.