Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
HODGYAI Mátyás: Bihar megyei manufaktúrák a 18. században a jelenlegi kutatások fényében
korabeli írásokban fabrikát. Ekkortájt a 18. században selyemfeldolgozás volt még Erdélyben Nagyszebenben, a Bánságban Aradon és Temesváron. A selyemmanufaktúrát 1793-ban kezdték építeni. A selyemhernyó tenyésztésének (a vármegye ösztönzésére is) már nagyobb múltja van. Váradon is a város környékén foglalkoztak vele. Táblázatok vannak azok neveivel, akik selyemgubót állítanak eló. Két font gubóért a megye egy forintot fizet. A selyemfabrika megépítését megelőzően 1779-ben a vármegye megvásárolta Ganóczy Antal kanonok kertjét. Ez a vártól délkeletre, a Pece patak bal oldalán feküdt. A kertbe eperfákat telepítettek. Épült egy selyem gömbölyítő is. 16 A manufaktúra történetét feldolgozó szerzőpáros, Suta és Ilea szerint 2500 négyzetméterre tehető a kert maga, és 500 négyzetméteren voltak a raktárak, csévélő és a selyemfelügyelőség épületei. A gubókat osztályozták, megölték a lárvákat, lecsévélték az így nyert selymet, Budán értékesítették. Megtörtént az, hogy nem sikerült, és ez vezetett el a selyemmanufaktúra alapításához. A szerzőpáros megjegyzi, hogy 1793-ban, mint már említettük, megvetik a fonoda alapjait. Az imént említett Ganóczy-féle kert szomszédságában lévő Holkiánféle telket vették meg e célra. A manufaktúra egy komplex selyemfeldolgozó, már 1793-ban működni is kezd. Ezen a telken, amelyet egy társaság vett meg, Rhédey Lajos vezetésével, építettek egy szövődét is. 7 A selyemfabrika tehát vegyes tulajdonú üzem, vármegyei társaság illetőséggel. A nagyobb rész a társaság kezében van. A társaság, mint ezt a szerzők, Suta és Ilea megjegyzik, körülbelül 3000 forint értékű tőkét ruház be. Hatvan részvényes van, ötven-ötven forint részvénnyel. A fabrika vezetősége is vegyes, vármegyei-társaság összetételű. A társaság a régi vármegyei telken is építkezik. A régi selyemgombolyító helyén építenek egy fonodát felszerelve a szükséges géppel, valamint egy festődét. A selyemcsévélőt a Pece vize mellé költöztetik. A termés kezdetben háromezer font körül van. Ez 1803-ra eléri a tízezer fontot. Ebből a feldolgozásra kerülő selyemgubó-mennyiségből nyolcezer fontot vettek magántermelőktől. A selyemhernyó-tenyésztés körülbelül nyolcszáz gazdának évi tíz-tíz forintjövedelmet hozott. Ezután a gubókat feldolgozták, és 755 font nyers selymet kaptak. A manufaktúraüzem nem bizonyult elég kifizetődőnek. Ebbe belejátszott a vegyes tulajdonforma. Kölcsönökhöz fordultak a megyei pénztárhoz (Cassa domestica) az 1794-1801 közt 10 632 Rft. kölcsönt ad, melyből a megszabott időre, mint írják, csak 3575 forintot fizetnek vissza. így a 19. század első felében, mint a tanulmány beszámol, a manufaktúra beszünteti tevékenységét, és az ingatlant is eladják 1850-ben Váradváralja város tanácsának. 18 A típus (selyemfabrika) egyedüli ilyen próbálkozás ez idő tájt a megyében.
