Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Dobrossy István: Serfőzőházak Északkelet-Magyarországon

pen találunk egy hatalmas padot, körülötte két lócát. összességében viszonylag pontos képet kapunk egy korabeli italmérő hely berendezéséről is. Milyen a főzés technikája, milyen üzemet kíván maga a serfőzés munkafolyamata? Természetesen volt egy szárítóház, volt egy főzőház az üstöknek és a kádaknak, majd egy hűtőhelyiség, úh. erjesztőház. Mellőzve a részleteket, állíthatjuk, számos tényező befolyásolta, hogy milyen színű, milyen ízű, milyen tartós sör került a pincékbe. Kb. 20 napra volt szükség ahhoz, hogy az árpa pörkölésétől kezdve a sör iható legyen. De folyamatos üzemeltetésről nincsen szó egyetlen műhely esetében sem. Elképzelhető az is, hogy nyáron inkább a sört, télen jobbára pálinkát főztek. Jóllehet mindenütt kötelezték a bérlőt, hogy ha a sör elromlott, azonnal főzze ki pálinkának. Ez volt Miskolc példája, de ha megnézzük, a Hegyalját - Bencsik Jánossal beszélgetve -, egészen más a kép. Egészen más a képlet Kassán, ahol eleve céhekké szerveződtek a serfőzök, céhekben folyt a termékelőállítás. Más a gömöri területeken is, valamint korábban említettem Rozsnyó,Mecenzéf és Eperjes környékén, ahol serfőző társulások voltak, s ezeket a céhek között vették számba. De nem tartották őket céhnek t vagy legalábbis nem sorolták oda. A serfőzést vagy földbirtokosok, vagy mesteremberek'végezték, a fogyasztók általában bányászok voltak. És amennyire szertartás volt a bányászok körében a serital fogyasztása, ugyanolyan nálunk a jó fröccsel egy pohárköszöntő. Nos, Összességében én azt gondolom, célszerű továbbmeditálni, esetleg a szokások oldaláról továbbközelítve ezt a témát, hogy más következtetések levonására is alkalmas megoldásokat találjunk. így is közelebb juthatunk a válaszhoz, hogy tudniillik manufaktúrák közé sorolható-e a serfőzés. Köszönöm a türelmet.