Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Szabó Ferenc: Textilmanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban

kétségbe vonni. De kétségkívül, hogy nagy örömmel állapította meg egyes elszórt források alapján és főleg a történeti irodalom alapján Pach Zsigmond Pál, hogy Magyarországon is voltak dologházak. Visszakanyarodva szűkebb témánkra: kényszermunkahelyekről volt szó. A börtönbe zárt elítéltek munkára fogásáról, egy olyan munkaerőnek a munkára fogásáról, mégpedig ipari munkára fogásáról, amelynek lényegében semmiféle előképzettsége nincs. Fgyetlen tényező van a "munkáltató", voltaképpen a börtönt fönntartó hatóság kezében, az, hogy azt rendel el, amit akar. És annyi ideig és olyan munkára fordítja őket, amilyenre akarja, és voltaképpen mindezt lényegében ellenszolgáltatás nélkül teheti. Ez egy sajátos kiszolgáltatott helyzet, ami a rabok részéről személyes érdekeltségnek úgyszólván a leghalványabb nyomait sem mutatja, illetve hát azután, amikor a dolgok odáig jutottak, akkor már ez a kérdés is előkerült. A reformkor vezető egyéniségei nyugat-európai példákat kerestek. A büntetőrendszer reformját is ennek jegyében próbálták elképzelni. Szemerére és Eötvösre céloznék elsősorban, de más neveket is szép sorban fel lehetne vonultatni, utalhatnék a reform-országgyűlésekre, különösen az 1834-43-ban elfogadott büntetőjogi javaslatra, illetve tervezetre, amelyben igen mélyrehatóan próbálták kimunkálni az igazságszolgáltatás polgári rendszerének, azon belül a börtönrendszernek, s ahhoz kapcsolódóan a börtönbeli elítéltek erkölcsi nemesítésének, javításának, megnevelésének a kérdését, ők erről az oldalról közelítették meg. A munka nemesít, régi szólás, nyilvánvaló, hogy az elképzelések ebbe az irányba mutattak. Nagyon sok külföldi példa is biztatta őket, hogy a munkára fogással, azon belül pedig a honi iparfejlesztésnek a nagy ügyét is fölkarolva, ipari munkára fogással kell a rabokat végeredményben hasznos emberré tenni, világszemléletükben és úgymond erkölcsükben is átformálni. Ezek végeredményben nemcsak szép elképzelések voltak, hanem egyes észak-amerikai, Egyesült Államok-beli példák mutatják, hogy ez a gyakorlatban is megvalósítható. Nem akarom a korabeli amerikai büntető rendszereknek, börtönrendszereknek a lényegét elmondani. Ide tartozik az a példa, amit az ún. auburni-rendszer testesített meg. Ez 1824-ben lépett életbe az Egyesült Államokban, amely kötelezővé és rendszeressé tette a közös nappali munkát, éjjeli magányos elzárás mellett. Ez volt tiszta formájában az a bizonyos amerikai rendszer, amelyet Magyarországon részben megvalósítottak, mert nevezetesen a nappali kötelező közös munkával az éjjeli magányos elzárás nem volt technikai-