Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Tamáska Péter: A linzi kincstári posztómanufaktúra termelési szervezete és magyarországi érdekeltségei a 18. század utolsó harmadában és a 19. század első évtizedében

Angelaki fiú 1810-ben már a görög ügyekkel kezd foglalkozni és a görög szabadságharcban is részt vesz. Tehát, tehát van egy állandó visszamozgás, és ugyanakkor van egy állandó beolvadás. Itt a Miskolc—tokaji körzetben az elmagyarosodással egyébként az jár, hogy birtokot vásárolnak. Ezt már a peres iratok alapján is könnyű megállapítani. Tehát, amikor a Királyi Jogügyi Igazgatóság, mint a kincstári vagyon védelmezője perli őket, akkor nagyon gyakran szóba kerül fedezetként az a földvagyon, amivel rendelkeznek. Az etnikumnál maradva, Linz gazdag örmény kereskedőket is foglalkoztatott. . ők nem képeznek igazán összefüggő csoportot, tehát nem lehet olyan értelemben beszélni róluk, mint ahogyan a görög státusú kereskedők esetében, de még náluk is több pénzzel rendelkeznek-. Ez valószínűleg azzal is összefügg, hogy nagy szerepet játszanak ebben Magyarországon keresztülmenő tranzit kereskedelemben. A linzi manufakúra igen nagy pénzeket forgalmazott. Előfordult, hogy a Plechschmid-Sztankovics consccietásnál 1320 forintot hajtottak be, akiknek vagyona mintegy 50.000 forintra rúgott, összehasonlítva a magyarországi kisebb manufaktúrákkal ezeknek eleve nem volt annyi pénzük, mint amilyen idegen eredetű nagykereskedőinknek, akik a linzi portékákat felvásárolták, illetve átvették. Hozzáteszem, gazdagságuk ellenére sem kedvelték a készpénz vásárlást; általában arról volt szó, hogy hat hónap múltán fizették vissza az áru értékét. A valóban tőkeerős családok kereskedelmet, s nem a manufaktúra alapítást választják. Ritkaságszámba megy, hogy egyesek, mint Samuel Strassev, aki a sasvári manufaktúra faktora maga is részben manufaktúra alapításban vesz részt. Sokkal inkább jellemző a Bccskovicsok példája, akik Óbudáról átkerülvén Pestre, a végén pesti polgárok lesznek, s mezőgazdasági termékekkel, illetve fakereskedelemmel foglalkoznak. A Bocskovics-ház már az 1810-es évektől a fabörze szerepét tölti be Pesten. Tehát minden lehetőségük meg lett volna, hogy manufaktúrákat alapítsanak, mégis inkább a kereskedelem mellett maradtak. Visszatérve a linzi fabrikára, a vele szemben fennálló tartozásokat egészen 1848-ig tartotta, nyilván a jogügyigazgatóság. Az 1810-es évektől - ellentétben a 18-19. század fordulójával - viszonylag kevés a peres ügy. Ugyanakkor több egyházi üzlettel találkoztam ebből az időből, tehát az 1820-as évektől az esztergomi érsekség megrendeléseitől oláh pap vásárlásáig. Az egyházi és főúri megrendelések megjelenése arra vall, hogy a linzi termékszerkezet megváltozott. Olyan luxus árukat