Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Endrei Walter: Textilmanufaktúrák a Magyarországgal szomszédos államokban (Kiegészítő és vitázó megjegyzések)

tött. Cseklészre emlékeztetek csupán, amikor a tulajdonos egy egész céhet megvásárol és azzal dolgoztat, ami egy abszurditás. De van egy még szélsőségesebb forma Temesvárott, ahol előfordult, hogy a céh vásárolja meg a tönkrement manufaktúrát, persze ő is kénytelen utóbb feladni. Később aztán akad még perverzebb szituáció, amikor egy céh megveszi a tönkrement manufaktúra által használt és eladásra kínált gépeket, tehát gyakorlatilag egy gyárat bérbe vesz. 1810-20 táján ez elég gyakori. Egy ún. "Gefälle", vagyis színvcnalsüllyedés tapasztalható e korban Angliától Kelet felé és ennek mi a második vagy harmadik harmadában leiedzettünk. Mivel időm lejárt, úgy vélem, hogy felvethetem azokat a kérdéseket, amelyeket vitatémául szántam. Az egyik az, hogy ugyan teljesen egyetértek Veres Lászlónak azon felfogásával, hogy lazán, definíciótól mentes módon értelmezzük a manufaktúrát; mégis azt mondanám, hogy fontoljuk meg még egyszer, miért hagytuk ki vagy zártunk ki bizonyos típusú - szerintem - manufaktúrának minősíthető vállalkozásokat. Ezek legjellemzőbbje - szerintem.- a nyomda. Milyen alapon marad az ki? Miért nem beszélünk róla soha? Az összeírásokban nem nagyon szerepel nyomda, pedig akkor már több tucat működött. Olyan szabályos munkamegosztás volt bennük, hogy annál szabályosabbat már el sem lehet képzelni, és minden művelet kézzel történik, akkor gépet még nem használtak. A másik, ami már vitathatóbb, hogy végeredményben a bányák is manufaktúrák. Az, hogy alapanyagot termel, talán még nem kizáró ok. A harmadik, amit szintén megfontolásra javasolnék a vita keretében az építőipari műhelyek esete, amelyek néha hosszú évtizedeken át ugyanazon az épületen dolgoztak néha több tucatnyi, olykor több mint száz emberrel és egy szigorúan betartott munkamegosztás alapján. Egy további téma, melyet szóvá szerettem volna tenni az, hogy megvizsgálandó lenne, bizonyos, Magyarországon jó múlttal és tradícióval rendelkező iparágak miért nem tudtak manufaktúrát létrehozni. Az egyik ilyen a középkori Magyarországon híres kocsigyártás volt. Az, hogy tisztán magyar ipar volt, ahhoz nem fér kétség, mert még a 19. században is a magyarok kezében van a fuvarozás, hiszen lóhoz, kocsigyártáshoz értettek. Mitől van az, hogy egy bécsi nyergesnek kellett Pestre jönnie, beházasodni egy kocsishoz, hogy aztán a második generációban megvalósuljon az első nagyobbméretű magyar kocsigyár a Kölber-féle, a múlt század első felében. Hasonlóképpen felvetném azt a kérdést, mi az oka annak, hogy noha