Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

KÉZMŰVESIPARTÖRTÉNET - MANUFAKTÚRATÖRTÉNET. KUTATÁSI KAPCSOLATOK - Éri István: Tudományszervezési problémák a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kézművesipartörténeti Munkabizottsága gyakorlati tapasztalatai alapján

probléma. Hiszen a szervezés, az előkészítés tekintetében itt meglehetősen jó szintről tudtak biztosítani az elindító lépéseket a kollégák. De szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy részben az értékelhető eseti produkciókkal, amelyeket a szponzoráló is figyelembe vesz, részben a munka állandóságával és rendszerességével ennek a létrejövő manufaktúracsoportnak is folyamatosan bizonyítania kell. Csak így lehet rendszeres, esetleg többrétű támogatásban részesülni. A mi esetünkben, ahogyan Nagybákay Péter erről néhány mondatban megemlékezett, csak esetlegességre számíthattunk. A minisztériumnak az az osztálya, amelyet éppen bíráló szavakkal illettem, annak idején még anyagilag biztosította, hogy megjelentethessük a céhkatasztert. Igaz, ezt akkor úgy kellett "beadni", hogy finoman fejezzem ki magam, hogy ez a számítógép múzeumi alkalmazási lehetőségéhek egy iskolapéldája. E-gyébként tényleg az volt annak idején. így tulajdonképpen mi egy számítástechnikai célprogramot valósítottunk meg. Hogy az éppen a kézművesipartörténet katasztere volt: hát ez vált a kísérlet alanyává. Nem kevés utánajárással az elmúlt néhány évben az OTKA támogatása biztosította létfeltételeinket. A Magyar Tudományos Akadémiának viszont volt egy olyan osztálya, amely nem vizsgálta, hogy mi milyen eredményességgel dolgozunk, hanem kérésünket a számítógépórák megadására vonatkozóan zokszó nélkül kielégítette. Annak idején, a 70-es években, 20-30 gépóra évenkénti biztosítása nem a legkisebb mértékű támogatás volt. Azt tudom tehát végezetül mondani, hogy a különböző intézményekkel nagyon nehéz egy spontánul megszerveződő csoportosulásnak minden esetben kifogástalan kapcsolatrendszert kiépítenie. Hiszen ezek az intézmények egymással sincsenek áttekinthető kapcsolatrendszerben. De mégis vannak lehetőségek, ahol bizonyos menedzselési fogásokkal eredményt lehet elérni. Ennek köszönhető, hogy a mi 18 éves szervezetünk meg tudott maradni, és remélhetőleg még a jövőben is megáll a lábán. Mi nem arra gondolunk, hogy egyes személyekhez van kötve egy effajta csoportosulás munkája. A stafétabotot időben illik és szükséges átadni. Abban a reményben, hogy mások folytatják azt, amit mi elkezdtünk. Köszönöm a figyelmet.