Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

KÉZMŰVESIPARTÖRTÉNET - MANUFAKTÚRATÖRTÉNET. KUTATÁSI KAPCSOLATOK - Éri István: Tudományszervezési problémák a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kézművesipartörténeti Munkabizottsága gyakorlati tapasztalatai alapján

szakmai felügyelet és irányítás tekintetében, az elmúlt időszakban meglehetősen mostohán voltak irányítva. Ez, talán a vidéki kollégákkal együtt elmondhatom én is, nem is volt olyan nagyon nagy baj. Azt kifogásolom viszont, hogy nincs egységes múzeumpolitika, még kevésbé kutatásszervezés. Mindenkinek a saját józan ítélőképességére bízom, hogy lehet-e a muzeológiát vagy a tudományszakot, vagy annak a különböző ágait irányítani úgy, hogy ma már áttekintése sincs a főhatóságnak arról, hogy mit csinálnak a múzeumok? Nem emlékszem arra, hogy a kézművesipartörténet kutatásával kapcsolatos különböző tervezeteinket valamilyen módon, az ún. évi munkaterv ajánlások során bevette volna a minisztérium azok közé a feladatok közé, amelyeket kitüntetett figyelemmel kísér, támogatja, ha azzal az adott múzeumban egyesek foglalkoznak. Nem is a muzeológusok ügyében szólnék elsősorban, inkább a levéltárosokéban. Náluk bizony meglehetősen szigorú előírások határozták meg, hogy mikor, mivel köteles foglalkozni a levéltáros. Elég sokszor kellett legalább a kutatásaik létjogosultságát igazoló felhívást becsempészni a levéltárosok munkaterveibe. A minisztériumnak a közgyűjteményekkel kapcsolatos tevékenységét - úgy érzem - még elég sok időbe fog kerülni, hogy valamilyen módon helyretegyék. Azt, hogy hogyan tehetjük a helyére, abban ilyen önszerveződő csoportosulások tapasztalatai, mint a miénk, vagy az ittenié, nagyon fontosak lesznek. Magáról a múzeumok és általában a közgyűjtemények hozzáállásáról azt tudom mondani, hogy bár a tervfeladatokban nem játszott szerepet, ha az adott múzeumból vagy levéltárból a mi kis munkacsoportunkhoz csatlakozott valaki, legtöbbjükben a vezetés még az anyagi támogatását is biztosította. A jól működő vidéki tudományos kutatóhelyek tudták azt, hogy az egyáltalán nem baj, ha egy-két, vagy talán több munkatársuk olyan tevékenységet végez, amely a saját régiójának is a hasznára válik. Kritikával az országos múzeumokat illethetnénk, ott kissé fensőbbségesen minősítették és értékelték a mi munkánkkal kapcsolatos közreműködést. Nem is mindig számított a jó pontok közé. Végül, de nem utolsó sorban, mert nem mellékes, a pénzügyekről is beszélnék. Eddig, amiről szó esett, az egy spontán létrejött szerveződésnek a működésével kapcsolatos tapasztalata: mennyire veszik figyelembe a tevékenységét, mennyire értékelik, és mennyire támogatják. De a támogatásnak vannak gazdasági feltételei is a szervezéssel, az adminisztrációval, a levelezéssel, a kiadványok publikálásával kapcsolatban. Hála a miskolci szponzoráló vállalatnak, itt a kezdetnél nem lesz