Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
Heckenast Gusztáv: ELNÖKI ZÁRSZÓ
vagy Sztálinról van szó. Szóval az ilyen parttalan dolgokat kerüljük el. És vegyük tudomásul, hogy bar a manufaktúra nem kapcsolható, mint üzemi forma, egy társadalmi formációhoz, ennek ellenére a manufaktúra fogalom használata bizonyos történelmi korszakhoz kötött. Hát itt valahol az elnevezés racionális használata és az elnevezés fétise között kell megtalálnunk a helyes utat. A manufaktúra fogalmát azok, akik érdekeltek voltak benne, a kortársak, a tőkés ipari termelés korai szakaszában használták. És lehatárol tan használták. Bizonyos iparágakra használták, más iparágakra nem. Ez történetileg így alakult ki, és ezt tudomásul kell vennünk. Teljes joggal vetette fel Endrei Walter tegnap - nagyon sajnálom, hogy akkor Hőgye István nem volt itt, jól esett volna neki -, hogy tulajdonképpen a bánya munkamegosztáson alapuló, korán gépesített üzem, tehát lényegében manufaktúrának tekinthető. A másik példája Endrei Walternak a nyomda volt,amely szintén megfelel a manufaktúra kritériumainak. Ennek el-r lenére sehol még bányákat manufaktúraként nem dolgoztak fel a törtéhetirodalomban, nyomdákat sem, mert a kortársak nem tekintették annak. Ehhez alkalmazkodnunk kell. Itt felvetődik a tűzzel való termelés kérdése, amire a 18. századi kameralisták, a Bergfabrik fogalmát alkották meg, tehát itúndazok a manufaktúraszerű képződmények: hámorok, olvasztókohók, amelyek az anyagot tűz közben jöttével akakítják át. Ezt a Bergfabrik fogalmat a kelet-német történetírásban Rudolf Forberger a manufaktúra mellett alkalmazza. A manufaktúrákról szóló könyvében fel is dolgozza őket, de nem mossa össze őket a manufaktúrákkal, hanem a manufaktúra külön válfajának tekinti. A német kameralizmus Bergfabrik fogalma azonban tudomásom szerint lehet, hogy ismereteim hiányosak - másutt nem fordul elő. Tehát ezeket a tűzzel dolgozó rtanufaktúraszerű képződményeket általában nem tekintik manufaktúrának. Én sem nevezem manufaktúrának a vasműveket, amelyekkel foglalkoztam. Itt nem Németh Györgyivel vitatkozom, illetve nem az ő tanulmányával, hanem azokkal a törvényhatóságokkal, amelyek egy-egy esetben, egy-egy vasművet fölvettek a manufaktúra tabellákba. Kétségtelen, hogy gazdasági, társadalmi funkciójukeseknek az üzemeknek, mint ahogy számos más, nem a manufaktúrához kapcsolódó képződménynek is, lényegében az volt, azt a feladatot töltötték be, mint a manufaktúra sajátos területein a manufaktúra. Egy vasmű a munkamegosztásban, az árutermelésben, kereskedelmi megjelenésében nem nagyon különbözik egy textilmanufaktúrától. Ennek ellenére én nem mosnám össze, nem vonnám be
