Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

MEGNYITÓ - Szabadfalvi József: A Herman Ottó Múzeum mint a manufaktúratörtéheti konferencia szervezője

Szabadfalvi József A Herman Ottó Múzeum mint a manirfaktúratörtéheti konferencia szervezője Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Kedves Kollégákat. Köszönöm szépen Heckenast Gusztáv kedves szavait és visszacseng bennem az, hogy annak idején mégiscsak Szabó István-tanítványként kerültem éh is ki az egyetemről. A másik büszkeséget is hadd említsem - történészeknek sokat nőid -, a másik oldalon pedig erőteljesen Bárczi Gézához kötődtem. Viccesen azt szoktam volt mondani, hogy addig nem volt hajlandó eljönni Debrecenből Budapestre az egyetemre, amíg éh nem végeztem. Mindezek után hadd mondjak néhány szót magunkról is, Miskolcról. Ezt a várost a sokszor emlegetett 50-es években - mondhatok Rákosi-korszakot is - a vas és az acél országának tartották és hirdették. Az értelmiség,azért mindig hitt abban, hogy ez nemcsak műszaki szemléletű város, hanem évszázadokon keresztül nagyon-nagyon jeles kereskedő város volt. Köztudott, hogy a kereskedők mindig nyílt emberek. Nemcsak kereskedőváros volt, hanem iskolaváros is. A török korban alakult ki ez a szerepe, amikoris a peremvidéken végig - Sárospatak, Miskolc, Gyöngyös - húzódott fel az értelmiség és ott alapította meg az iskolákat. Annyira azért nem voltunk és nem vagyunk iskolaváros, hogy tudományegyetem létesült volna, mégcsak egy árva tanárképző főiskola sem alakult Miskolcon. Sokan tudják, azt hiszem, főképpen a sajtóból, hogy a városban elég nagy harc indult egy bölcsészkar létesítéséért. Mi mindnyájan, akik a társadalcttttudomány környékén jövühk-megyünk, tudjuk nagyon jól, hogy azokban a városokban, ahol nincsenek tudományegyetemek, nincsenek bölcsészkarok, ott jóval nagyobb a szerepe a helyben működő levéltáraknak, múzeumoknak, könyvtáraknak. Ezekre hárul jóval több munkafeladat a történeti és egyéb kutatás tekintetében. Mint debreceni is, tudom gyermekkoromtól kezdve, hogy mennyire meghatározó volt a társadalomtudományi kutatások tekintetében az ott lévő bölcsészkar: törtéheti, nyelvészeti, néprajzi, irodalmi intézetek milyen hihetetlen széleskörben vesznek részt a tarsadalctm^udcmányi kutatásban. Ez itt nálunk hiányzik, következésképpen az ilyen konferenciákat, amelyiken most ülünk együtt, nem az egyetemnek mondjuk a történeti tanszéke, hanem valamelyik közgyűjtemény - jelen esetben -, a múzeum szervezte meg. Szeretnék néhány apróságot elmondani a múzeum - nem tudom másképp mondani - tudománypártoló vagy tudományszervező tevékenységéről. Ko-