Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

megtörténik. Mindenek előtt Takács-Péter és Udvari István közös előadása kapcsán jut ez eszembe - mások is utaltak rá -, akik azt fejtegetik, hogy a Felföld és a Magyar Alföld között lényegében az Árpád-kortól kitapintható az a harmonikus összeraűködés, ami számos módon visszahatott rrindkét nagytáj gazdasági életére. Ennek alapsémája az, hogy a Felföld népessége - különösen a 17-18. századi - relatív túlnépesedése következtében a saját munkaerejét, ill. a különböző módokon előállított kézműves javait adja cserébe az Alföld parasztságának gabona- és más élelmiszer feleslegéért. A kézműves tevékenységbe - különösen az erdővidéken - olyan tevékenységek is beletartoznak, amelyek a készség szintjén jelen vannak az itt élő népesség tudásában. Amíg tehát az alföldi parasztságnál a szövő-fonó, esetleg a bőrmunka jön szóba elsősorban kézműves tevékenységként, túl persze a tanult iparűzők munkáján, addig a Felföldön a sokféle famunka, kőmunka és számos más tevékenységi forma is kimutatható, ami differenciált válaszlehetőségeket biztosít az itt élők számára a természeti, ill. gazdasági-társadalmi kihívásokra. Mindezt szerintem nem lehet elválasztani az iparűzés szervezeti kérdéseitől sem. Amikor ugyanis Eperjessy Géza a falusi-mezővárosi ipar szervezetét vizsgálja, nem utolsó sorban ezeket a készség szintjén jelénlevő tevékenységi formákat kell végiggondolnunk, valamint a domb- és hegyvidéki népesség életmódjának azt a kettősségét, hogy az esztendő egy szakaszában - ha tud - mezőgazdálkodik, ha nem, akkor élelemért az Alföldre, ill. a mezőgazdálkodó térszinekre jár, az év másik szakaszában pedig kézműves tevékenységet végez. A fentiek kapcsán - úgy vélem - a néprajz az alkalmi gazdasági "társulások" számos formáját tudja kimutatni, amelyek talán meg sem ragadhatok a levéltári források alapján - igaz, nem tudja egzakt módon igazolni ezek meglétét. Mégis, azt gondolom, hogy mindaz az anyag, amit a néprajz e vonatkozásban feltár, nem csupán az elmúlt évszázadban létezett, nem csupán az emlékezettel befogható - igen képlékeny határú -időszak terméke. Konkrét példával élve, a famunkák, faipar vonatkozásában: jól igazolható, hogy az erdővidék igen sokféle faáruval miként kereskedik az Alföld irányában. Teljesen igaza van Takács Péternek, hogy pl. a 18. században már specializálódtak az egyes települések a famunkára. Nagyon érdekes, hogy pl. Nógrád megyében igen gazdag hagyománya van a kádáriparnak - a háziipar szintjén -, igen sok hordó és más dongas faedény készül, holott a vármegye kis területét leszámítva nincs igazán jelentős borkultúra. Feltétlenül végiggondolandó, hogy közvetlen