Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Takács Péter - Udvari István: A manufaktúra-ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs-Szatmár és Zemplén megyében 1772-ben
köz, a szatmári Avasság Szükség teremtette kényszerből is egymásra voltak a tájegység lakói utalva megélhetési forrásaikat tekintve, s közöttük állandóan folyt az árucsere. Mezőgazdasági, szántóföldi, állattenyésztési, erdészeti és háziipari termékek cseréltek gazdát közöttük minduntalan. A háziipar jelentőségét, az önellátó gazdálkodást és a regionális kapcsolatok rendszerét konzerválta e térségben a településszerkezet is. Az említett 18 ezer négyzetkilométeren 857 települést számoltunk össze. Ebből hárommal nem foglalkoztunk. Szatmárnémetivel és Nagybányával, mint szabad királyi városokkal, és Felsőbányával, mint. szabadalmazott bányavárossal. A megmaradó 854 településből a három vármegyében 49 volt mezőváros, a többi falu.' De nem is a jogállás a meghatározó, legalábbis nem elsődlegesen meghatározó, mert találtunk községet 5-6 000 lélekszámmal, s találtunk mezővárost700 lakossal. Településszerkezetileg és a lakosság életmódját tekintve meghatározóbbnak véljük a lakosság-számot. Ki-, sebb település kényszerűen konzerválja a háziipari tevékenységet. Ebből a szempontból érdemes számontartani a tényt, hogy 133 faluban 200-nál kevesebb lakos élt a 18. század utolsó harmadában, és 553 településen 201-500 közötti lelket számláltak össze II. József népesség-számlálói. A számsorok további gyarapításától eltekintve, még annyit érdemes megjegyezni, hogy mindössze 20 településen éltek 2 000-nél többen. Ezek többsége Szabolcs megyei község és Zemplén megyei mezőváros. Rátérve mostmár a háziipari tevékenységre, bizton állíthatjuk, hogy a 854 település nundegyikében divatozott a szövés és a fonás. Ennek nyersanyagát maguk a lakosok termelték meg. Ahol a kender és len nem termett volna meg, ott a juh gyapjúját dolgozták fel. Szatmárból nincs adatunk a juhtartásról, de Szabolcsban 14 községből, Zemplénben pedig 170 községben vallottak a parasztok arról, hogy juhot is tartanak, s annak gyapjúját feldolgozzák. Számos településen gyapjút is vásároltak feldolgozásra a lakosok. A gyapjú-feldolgozáshoz szükséges eszközök ininden esetben megtalálhatók. A falvaktól nem messze, folyókon, patakokon "zümmögtek" a gyapjúkallók, gubacsapók, ványolók, s körülöttük nyüzsgött olykor-olykor egy-egy falu apraja-nagyja. Ez volt az egyik legelterjedtebb háziipar: a szövés, fonás, guba- és posztókészítés. Ez a lakosság majdnem egészét átfogó háziipar jelentős mértékben csökkentette a keresletet a szövő-, fonó manufaktúrák termékei iránt. Bizonyára más lett volna azonban a helyzet, ha a térség lakossága zömmel 20-30 000-res középnagyságú városokban, urbanizáltabb lakóhelyeken
