Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárlókereskedelem

Bács-Bodrog megyében is, sőt Baján és újvidéken is, ahol a zsidók 60-70 %-a foglalkozott kereskedéssel. A kemenesaljai központ, Kiscell mezőváros példáján érdemes megvizsgálni, milyen volt a kézművesek és a kereskedők kapcsolata a piacközpontokban, ahol az iparosok nemcsak a felvásárlókkal, hanem a fogyasztókkal is közvetlen kapcsolatba kerültek. 1828-ban az itteni vásárokon 23 környező helység mezőgazdasági és ipari termékei cseréltek gazdát, azonban a városban egyetlen zsidó sem élt. A nagyszámú, a lakosság 1/3-ad részét kitevő iparos között nem volt takács, posztós, vászonszövő, annál több volt a csizmadia, szabó, fazekas, tehát a készterméket előállító mester. Hasonló viszonyokat találunk Temes megye említett járási központjaiban is. A vásárokat látogató kereskedők szerepe a piacközpontokban más volt, mint a falusi ipar szervezése és koordinálása esetében. A készterméket felvásároló kereskedők kevésbé kockáztattak. Ha tetszett a szűcsök, fazekasok, vargák áruja megvásárolták, ha nem, más vásárokat kerestek fel. Nem kockáztattak azonban az iparosok sem, hiszen a piacon nemcsak a kereskedők, hanem a környező falvak lakosai is vásárlók voltak. A készterméket értékesítő kézműves nem függött a kereskedőtől oly mértékben, mint falun élő, bedolgozó társa. A kereskedelmi és árutermelő falusi, mezővárosi ipar kapcsolatáról a 19. század első felében elmondhatjuk, hogy ez kétirányban fejlődött. Kialakult egyrészt a piacközpontoktól távoli településeken a kereskedők által koordinált fonó, szövő, bőrfeldolgozó mesterség, melynek szervezésében az egyre erősödő zsidó lakosság kapott vezető szerepet, másrészt, ugrásszerűen fejlődött a vásáros helyeken végzett, zömmel készterméket előállító iparűzés, melynek cikkeit a mezőgazdasági termékeket értékesítő parasztok, valamint a helyi és távolsági kereskedők vásárolták fel. A további fejlődés során a bemutatott árutermelés egyik típusa sem vált a kapitalista ipar alakjává. A feudális struktúrából kinőtt bedolgozói tevékenység elvesztette jelentőségét, tőkeszegénység, vállalkozói kedv hiányában a hajdani takácscentrumokban nem alakultak ki tőkés textilüzemek, ahogyan a vásárokon tömegesen árusító csizmadiákat, fazekasokat, szűcsöket sem lehetett megfelelő gyárak híján bőr- vagy agyagipari munkásokká tenni. A megtorpanás okát a mezőgazdaság átalakulásában is kell keresnünk. A 19. század közepétől az európai piacokon a gabona egyre keresettebb cikk lett és ennek következtében országos méretekben megkezdődött a legelők feltörése a szántóföldek növelése érdeké-