Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárlókereskedelem

takácsok, a kötélverők, a szűcsök és a csizmadiák mestersége. A takácsok és a csizmadiák az iparosok 25%-át tették ki. Takácsok a megye 84 községében éltek, számuk legnagyobb Zentán, Adán, Okanizsán és óbecsén volt. Lényegesen nagyobb volt a koncentrálódás a készterméket előállító szűcsök és csizmadiák esetében, különösen Baja emelkedett ki, ahol 1828-ban 40 szűcsöt és 66 csizmadiát tartottak nyilván és az utóbbiak száma 1848-ra 280-ig emelkedett. 27 szűcs és 44 csizmadia élt Zentán, 30 csizmadia és 14 szűcs Óbecsén. Temes megyében csak a települések 60%-án éltek iparűzők és ezen belül egy-egy járás központja, vásártartó helye emelkedett ki. A lippai járás 710 iparosa közül 364 mester és 92 legény lakott a központban, az újaradiban 845-ből 170 mester és 179 legény, a versééiben pedig a 859-ből 437 mester és 215 legény. A központokban lakó kézművesek száma az egész járásban élők felét tette ki. A nagyszámú, jórészt készterméket előállító kézműves a helyi szükségleteken túlmenően iparcikkel látta el a vásárokon megforduló parasztokat és itt adták el termékeiket a helyi vagy idegen kereskedőknek is. Ver sec en a bőripar volt a legfontosabb iparcsoport, ahol 153 mester és 80 legény dolgozott, csizmadia, szűcs és varga. Lippán pedig a fazekas mesterség vezetett, melyet 150 mester fizott. Ennyi speciális terméket csak a felvásároló kereskedők tudtak átvenni és értékesíteni. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a kézműipar fejlődésében az árutermelő falusi, mezővárosi ipar jelentős szerepet játszott. Kialakulásának jelentős feltétele a mezőgazdaság fejlődése volt, ami egyrészt lehetővé tette, hogy országos méretekben az iparűzéshez szükséges nyersanyag rendelkezésre álljon, másrészt a mezőgazdasági technika érje el azt a szintet, hogy a parasztok és családtagjaik munkaereje legalább részben felszabaduljon az iparűzés számára. Megerősödése azt mutatta, hogy a települések lakossága túllépett a naturális gazdálkodáson, de a feudális kötöttségek miatt nem hagyta el lakóhelyét. Bár e területeken az ipar és a mezőgazdaság sajátos összefonódásával állunk szemben, látnunk kell, hogy épp ez a kapcsolat adott lehetőséget a tágabb piacokra termelő iparágak kialakulására, ami megfelelő közvetítéssel elvileg a tőkés fejlődés felé is jelezhette az utat. Ismételten hivatkoztunk arra, hogy árutermelő falusi, mezővárosi kézműipar csak a kereskedők tevékenysége nyomán válhatott életképessé. Visszatérve példánkhoz, érdemes részletesebben megvizsgálni az iparűzők és a kereskedelem kapcsolatát. Az 1828-as összeírás összesítő