Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárlókereskedelem

Dóka Klára Az árutermelő mezővárosi, falusi kézművesipar a 19. században és a felvásárlókereskedelem Tisztelt Konferencia, Kedves Kollégák! Rövid összefoglalómban az iparűzés olyan területéről szeretnék beszélni, ami az iparűzők számát, az egy helységben megtermelt aruk menynyiségét tekintve túljutott már a hagyományos értelemben vstt kézműves iparűzésen, a imjnkamegosztás a tőke koncentráció, a technikai feltétele szempontjából még nem tekinthető kapitalista formációnak. 1965-ben élénk vitát váltott ki Tolnai György: "A paraszti fonó-szövő ipar és a textilipari manufaktúra Magyarországon" című munkája, mely irodalmi források alapján túlbecsülve a falvakban*, mezővárosokban végzett kézműves tevékenységet, azt a hazai tőkés fejlődés alapjává tette. Munkáját a kutatók joggal bírálták, különösen azt a tételt, mely szerint a szerző, az általa vázolt fejlődés megakadásának okát az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukásában látta. Bgyes iparágak szempontjából a történetírás sokat foglalkozott a kézművességen túlmutató falusi iparűzéssel, például a népi fazekasiparral, a felvidéki megyékben fejlődő vászonszövéssel, a teljes falusi farral kapcsolatban pedig érdemes megemlíteni Faragó Tamás 18. századi kutatásait, melyekben a szerző a források sokrétű tanulmányozása során megállapítja, hogy az általa vizsgált területen, elsősorban a Buda környéki falvakban a kézművesek száma az összlakossághoz képest igen magas volt, és termelésük messze meghaladta a helyi szükségleteket. Néhány évvel ezelőtt az ipartörténeti kutatásaim során arra a kérdésre kerestem a választ, hogyan változott meg az iparos társadalom összetétele a faudalizmúsból a kapitalizmusba való átmenet körében, közelebbről az 1828-1870 közti időszakban. Gyakorlati szempontból a munka kiinduló pontja az 1828-as országos összeírás volt, majd a különféle céhes összesítők, iparkamarai statisztikák áttekintése után az 1870-es népszámlálásig jutottam el. A szabad királyi városok mellett néhány dunántúli és alföldi megye, valamint a dél-alföldi régió viszonyait vizsgáltam meg részletesen. A feudális források szerint a 19. század első felében a fejlettebb megyékben elkülönült a falusi és mezővárosi iparűzők egy sajátos réte-