Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Hőgye István: Két sárospataki manufaktúra
lentése érdekes, amelyből egy részletet felolvashatnék: "Sáros Nagy Patak városába kimenvén tapasztaltuk, hogy azon fábrikának, jó matériának, jó matériákból elkészített hosszában 84, szélességében 36 öles, és tárgyához képest a legjobb rendbehozott épületje, kies és, bátorságos helyen fekszik, melyben most is 63 személyek, ideértvén a mesterembereket, a kallós posztónyírókat, a festőt, nemkülönben a legényeket és fonókat 17 szobában foglalatoskodnak, kiknek elégséges szövőszék, egyéb szükséges eszközök, a posztócsináláshoz megkívántató többnemű gyapjúk, festékek, ahhoz való szerek, egy 40 orsóra járó masinájok is már létezik..." S aztán felsorolják az itt gyártott termékeket, fajták, minőség szerint és emellett nemcsak gyár volt, hanem boltja volt Constantinnak. Varró asszonyokat is foglalkoztatott a hadi felszereléshez, ruházkodáshoz, zsinórkészítésre, a zsinórok megfestésére nőket alkalmazott. Ezek az elszámolásokból nagyon szépen kitűnnek. Végül ez a vállalkozás - úgy hiszem - sikeres volt, s Constantin halála után özvegye folytatta az üzletet, mikor azonban elmaradtak a megyei megrendelések, azok a lehetőségek, melyek korábban nyereséget hoztak, a vállalkozás lehanyatlott. 1817 után megszűnt létezése és a megyei, megrendeléseket már közvetítő kereskedők kapták, kik a gácsi posztógyár termékeiből általában pesti vásárokon szerezték be áruikat. Röviden a másikról, a kötetből elmaradt pataki malomkőgyárról szeretnék még néhány említésre méltó dolgot elmondani. A malonkőgyártás céhes keretben történt a korai időktől 1720-tól megmaradtak a céhes iratok, a céhtagok, mesterek, bányász legények munkamenete, esküi az egész működésről igen részletes iratanyagunk áll rendelkezésre. A pataki földesúré volt a malomkőgyár egész területe, melyet később részvényesek vettek át bérlők, majd pedig a modernebb időkben tulajdonosai lettek ezeknek a területeknek. Nagyon érdekes és szép a bánya nyitása, a bánya művelésére vonatkozó adatanyag, a bányász legények munkája részletesen áll előttünk, hiszen ez nemcsak bánya volt, a követ nemcsak ki kellett vágni, hanem megformálni, sőt piacot keresni, erre is érdekes adatok vannak. Érdemes lenne ezt a kérdést részletesen megvizsgálni, hiszem, hogy az egész ipartörténetben színesítené, gazdagítaná ismereteinket. Meglepő, hogy ezek a malomkövek milyen messze jutottak, milyen nagy hatókörben terjedtek, hisz Dunántúlig, Krakkóig és Lengyelország más részéig is eljutottak. Ezekről visszajelzések vannak, részletes kimutatások utalnak a minőségre, a megyei körlevelek, tehát reklámtevékenysége is volt már ennek a vállalkozásnak. Ezeket részletesen megvizsgálni azt