Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Dobrossy István: Serfőzőházak Északkelet-Magyarországon

az itteni serfőzés, mint ami volt a környező falvakban, a városban, a Felvidék településeiről nem is beszélve. Azt mondtuk, vagy legalábbis gondoltuk, hogy Miskolc és környéke jó borokat termő terület volt, és egyszerűen azért nem fogyasztottak itt sört. Na, de Tokaj-Hegyalja, ahol még jobb bor termett, valamennyi településen léteztek serfőzőházak és objektumok a Rákóczi-birtokokon. Ez persze azt is mutatja, hogy időben és tartalomban is óriási eltérés van a 16. századtól a 19. századig. Miskolcon a két korábban említett objektum közül az egyik a város serháza volt, nem messze tőlünk, mindmáig létező épület a Tizeshonvéd utcán. Talán ipartörtéheti objektum lesz. A másik a tapolcai apátság serfőzőháza, a Mindszenti templommal majdnem szemben, a Papszer felé eső részen volt található. Előbbi tulajdonosa a diósgyőri koronauradalom és a város volt. Bérletbe adta mindig, a bérlő Kassáról jött. Az üzem berendezéseit a 18. század elején Rozsnyóról szállították. A komlót és malátát Kassáról és Pozsonyból kozták ide. (Összehasonlításként mondok, egy példát: Rimaszombatban "Moslék a pálinka az én pálinkám ellen" -mondja egy megbírált miskolci pálinkafőző.) Rézüstöket megint a Felvidékről hoztak. Az északi kapcsolatok, kétségkívül megvannak, és hogyha arra gondolok, hogy ezek a serf őzök rundig pálinkafőzők is voltak, nagyon egyértelmű, hogy Gcmörben miért volt olyan nagy a pálinka- és a sörfogyasztás mértéke ezekhez a területekhez képest. Egy Zürich névre hallgató mesterember volt az utolsó tulajdonosa a városi műhelynek, s ő már gyárnak nevezte. A telek a városé, de az épületet a meglévő gépekkel ő megvásárolja. De teljes tulajdonába nyilván nem kerülhetett az egész. A telket nem szerezhette meg, ezért egyszerűen vásárol magának egy új telket, a régi épületből a gépeket átviszi oda és ott már saját telken, saját épületben, saját gépekkel dolgozik. Ez alig több, mint két évtizedet jelent, s a századforduló után, 1902-ben a gyár megszűnik. A másik jeles és már csak helye szerint létező objektum a tapolcai apátságé volt. Az apát három-négy évre adta bérletbe mindig a serfőzőházat, amely kezdetben két részből álló, sövéhyfalú építmény volt, annak emlegették, aztán többször átépítik, végül is 1843-ban az egyik legnagyobb miskolci tűzvész során pusztul el. Ezzel kapcsolatban is egy-két gondolatot az arányokról. 1778-ban írják egy összesítésben, hogy 300 hordó bor, 400 hordó sör és 30 hordó pálinka fogy el. A műhely egyben kimérőhely, is volt. A leírások, amikor számbaveszik a technikai berendezéseket, bemutatják azt is, hogy "ebben" a szobában közé-