Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

BEVEZETŐ ELŐADÁS - Veres László: A manufaktúra fogalma, a manufaktúratörténeti kutatások feladatai

vagyis a kereskedőtőke által szervezett és otthon dolgozó,, függésben lévő kisiparosok termelését és végül, mint a legmagasabb fejlettségi fok a iranufaktúraipart. A marxista és a polgári történetírás manufaktúra fogalmában közös az, hogy mindegyik elfogadja alapvető kritériumként a munkamegosztást és a kézi erővel végzett munkát. Különösen hangsúlyozandó a kézi munka technikájának kézműipari jellege, amely a gyártól való megkülönböztetés alapvető kritériuma. Amikor a jövőben a manufakturális iparfejlődést vizsgáljuk ezt a két kritériumot kell alapvetően szem előtt tartani kiegészítve azzal, hogy á manufaktúrában a tőkés viszony jelen van, vagyis a tőke és a munka egymástól elvált, elkülönült tényezőként jelenik meg. A definíciót elfogadva és szem előtt tartva azonban több olyan ipari formációval nem tudnánk mit kezdeni, amelyeket szükségesnek tartanánk a kutatásokba bevonni, és szerepeltettük is őket a konferencia vitaanyagát tartalmazó tanulmánykötetben. A II. József korabeli manufaktúratabellákon is egy sor olyan üzem szerepel, melyek látszólag nem tartoznak a manufaktúrakutatás feladatkörébe. így többek között az üveghuták is. A gyakorlatban nehézséget okoz a manufaktúrák közé sorolásnál az olyan üzemek, mint pl. vaskohók, hámorok, bányaüzemek, malmok is. Úgy érezzük és szeretnénk, ha ezeket a termelési formációkat is célszerű és indokolt lenne a manufaktúrakutatásba bevonni, marosak azért is, mert termelési szervezetük, funkciójuk nagy mértékben hasonlít a rranufaktúrakorszakban a manufaktúrákhoz. Ezeknek az üzemeknek is megvolt a maguk kézművesipari előzményük. Ezeknél az iparágaknál a technikai fejlődés ás a termelés követelményei alapján korábban kellett a manufaktúrákhoz vezető fejlődés útjára lépni. Az elmondottak alapján a manufaktúrakutatás körébe azokat a termelési szervezeteket lenne célszerű bevonni, amelyek megfelelnek a manufaktúrák ismertetett fogalmának. Ezt azonban szükséges kiegészíteni a manufaktúrák kialakulását elősegítő, vagy talán befolyásoló nem kizárólagosan céhes keretekbe szerveződött kézművesipar, árutermelő háziipar vizsgálatával és a vaskohók, hámorok, bányaüzemek, huták, malmok tevékenységének elemzésével addig az időszakig, amíg ezekben a gőzenergiára alapuló gépi termelés meg nem honosodott. A manufakturális iparfejlődés vizsgálatakor az elkövetkezendő időszakban még három területen lenne fontos megítélésünk szerint kutatásokat folytatni. Elsőként a tőkés viszony kérdéséhek és a manufaktúrák összipari termelésen belüli részesedésének meghatározása pontosítása lenne szükséges. Ezzel szorosan öszszefügg a második feladat, annak meghatározása, hogy a manufaktúrák