Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)

HOZZÁSZÓLÁSOK

dőtől vagy közvetlenül a másik termelőtől felvásárolniuk? Milyen együttműködés és viszony vagy milyen konfliktus alakult ki pl. a tímárok és a bőrt felhasználó más iparágak (pl. a csizmadia, nyerges stb.) között. Azt hiszem, hogy amíg nem tudjuk tisztázni ezeket a kérdéseket, addig nem is lehet egészen világos képünk arról, hogy akik mindezt előállították, termelték, mindezzel mit kerestek, milyen lehetőségeik voltak a kifizetődő értékesítésre? És hol volt az a pillanat, amikor (mint egy mai adózónak is) a termelőnek már nem állt érdekében többet dolgoznia. És a kézműipar milyen felhalmozást tett lehetővé a mester és a manufaktúra-tulajdonos számára? Olyan kérdések ezek, melyeket természetesen most nem lehet megválaszolni - legalábbis kapásból nem. Ehhez olyan, kutatások is kellenének, amelyekbe olyan elemek is beilleszthetők, mint hogy előkerítünk valahonnan egy öreg szakit, és megkérjük: azokkal a szerszámkataszterből, szerszámkatalógusból kiválasztott múlt századi szerszámokkal és ezeknek megfelelő módon kikészített nyersanyagból próbáljon összehozni egy pár csizmát vagy egy másik öreget, hogy próbáljon összetákolni egy szekeret - és ha ez utóbbi igény talán túlzás is, de állítson össze legalább valamilyen egyszerű mezőgazdasági eszközt, szerszámot. Mennyi ideig tartott, és mibe került ezeknek az elkészítése, hogyan és meddig, hány egységig, darabig fizetődött ki ennek előállítása? Ennek a kérdésnek megválaszolását többek között egyes határidőhöz szabottan egyazon tömegárut rendelő és ehhez az adott technikát maximálisan felhasználni kényszerülő vállalkozások (pl. katonai szállítások) esetén lehet megkísérelni. Ilyen igényt, mintegy kihívást jelentett még a céhrendszer korában a napóleoni háborúk insurrectióinak, nemesi felkeléseinek felszerelése: egyenruhával, lószerszámmal, lábbelivel, fehérneművel - és mindezt viszonylag rövid időn, néhány héten belül - többnyire eredményesen és pontosan. Alkalmasan arra, hogy a múlt század eleji céhes kézműipari termelékenységről az eddiginél talán konkrétabb, adatszerűbb képet alkothassunk magunknak. Az alkalom, igény és kihívás ilyen fajtája a céhek megszüntetése után az ipartestületi korszakon át szinte a második világháborúig élt: bár eközben voltak olyan estek is, hogy a hadsereg megrendeléseinek a csekély termelékenységű kézműipar már nem is tudott megfelelni. A törtéhettuctemanyi probléma: a kézműipari termelékenység kérdése azonban továbbra is.fennáll: a kérdés felvetése és a kísérlet a válasz