Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991)
A KONFERENCIA VITAANYAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI - Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufaktúrák
Kötélgyártók Országos Értekezletét. Ezen tűnik fel a kötelesek mozgalmaiban és más kézműipari megmozdulásban visszatérően szereplő középiparos, Barcs Kálmán, akit itt az értekezlet elnökévé választanak. A megválasztott vezetőség kihallgatást kért Nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisztertől, aki engedélyezte a kisiparosok részére is a gyáraktól való közvetlen kendervásárlást. A kivívott diadal jó íze az összefogás kiterjesztésére csábított, 1928-ban megalakult a Budapesti és Környéki Kötélgyártó Iparosok Szövetkezete . Ez a kézműipari szinten álló szövetkezet a gazdasági válság idején szűnt meg, bár jogi felszámolásra csak 1949-ben került. Sikeresebb volt à Kötélgyártó Kisiparosok Anyagbeszerző, Termelő és Értékesí tő Szövetkezete, amelyik Szegeden alakult meg Ammer Ferenc elnöklete alatt. A válság súlyosan érintette a kézműipari szinten működő középiparosokat is. Termelésüket csökkentették, sőt sokan visszaadták iparigazolványaikat is, mert az adókat nem tudták fizetni. A kisiparosok száma 1932-ben 810-re csökkent. A válság hatására a Szegedi Kenderfonógyár Rt megpróbál áttérni a gazdasági kötéláruk gyártására, hogy függetlenítse magát a világpiactól. Ez .a kísérlet azonban elszigetelt maradt, mert zsinegtermelése továbbra is eladható a világpiacon, s a gazdasági kötélkészítés bonyolultsága miatt nem vált rentábilissá. A kézműipari szintű köteles üzemek termelési arányairól 1943-ból, a háborús textilanyagellátás szabályozására hivatott Rostnövényforgalmi Központ egy kimutatásából tájékozódhatunk. Ebben az akkori megnagyobbodott országterületre számítva 916 köteles műhely szerepel, belőlük 160 a kendertermelésben élenjáró Bácskára jutott. A 916 mesternél 992 alkalmazott dolgozott. Mivel a kimutatás alapján történt a kenderellátás, az alkalmazottakra vonatkozó szám valószínűleg túlzott. Ezek közel negyede is néhány középüzemben működött. A 6-nál több állandó alkalmazot-61 tat foglalkoztató üzemek, amelyek technikai szintjüket tekintve kivétel nélkül manufaktúrák voltak, a következők: Barcs Kálmán, Budapest Fogt Sebestyén, Paks Mészáros Ferenc, Simontomya Pollák Sámuel, Szeged Valent Mihály Fiai, Eger Lehrách- Ernő, Beszterce Ifj. Bende Szilveszter, Sarkad Jámbor János, Nagyvárad alkalmazottak száma 18 6 6 6 6 6 6 10
