Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

azonban az összes érték alig egytizedét termelte, viszont a fennmaradó összeget csaknem fele-fele arányban állították elő Újlakon és Pesten. A későbbiekben Marcelházán egyre kisebb pénzeket forgatnak. Pest adatai a valószínű másolás. Újlaké a konfúzussá váló számítások miatt bizonytalanok. Feltételezéseink szerint Újlakon csökkent a termelés. Az üzemek nyersanyagszükségletüket zömében belföldön szerezték be, de Újlakra Bécsből szállították a fűszereket. Pest pedig Trieszttel állt kapcsolatban. Áruikat részben belföldön, a közel és távol fekvő nagyobb városokban (például Kassa, Pozsony, Pest, Buda, Nagyvárad) és vásárokon értékesítették, részben külföldre, a Habsburg-birodalom országaiba (Ausztria, Csehország, Morvaország, Galícia) valamint a német tartományokba és Lengyelországba vitték. Valamennyi üzem azt szeretné, ha nagyobb piaca lenne az országban, azaz a hasonló áruk behozatala vámokkal nehezítenék, s növekedne a fogyasztás. Marcelháza ezenkívül szabad exportot kér az örökös tartományokba. A nyersanyagellátást szeretné javítani Újlak, vámokkal kevésbé megterhelt nyers cukrot kíván. Dohányfeldolgozó üzemeinkről igen keveset tudunk. A tabellák szerint Tárcsán, Zomborban, Vácon, Sopronban és Kőszegen foglalkoztak dohányfeldolgozással. Részletes tabella híján azonban semmilyen adatunk sincs a zombori üzemről. Kőszegről is csak a mesterek száma ismert (5), így eldönthetetlen, hogy céhes vagy manufakturális üzemről van-e szó.

287 A soproni tabella alapján pedig úgy véljük, hogy inkább kézműves mesterek műhelyeinek egymás melletti felsorolásával állunk szemben, mint tőkés üzemmel, hiába kapta a ,,fabrika" elnevezést. Bár kétségtelen, hogy a mesterek és munkásaik - akik között a segédeken és az inasokon kívül napszámosok is vannak - együttes létszáma eléri a 10 főt, az össztermelés azonban alig több 1000 Ft-nál. A nyers dohányt belföldön szerzik be, a feldolgozott árut is belföldön értékesítik. A fejlesztés útját abban látják, ha termékeiket nagyban árusíthatják, s exportálni is tudják.

288 Nagyobb a valószínűsége, hogy a tárcsái „fabrika" és a váci üzem valóban manufaktúra volt.

289 A tárcsái üzem tulajdonosa nagybirtokos, a vácié polgár volt. Sajnos a munkások létszámára, a nyersanyagköltségre és a termelési értékre vonatkozó adatokat nem összesíthetjük, mivel különböző évekből származnak a tabellák. A kettő közül a váci a nagyobb, a tárcsái dohányfeldolgozó nyersanyagköltsége (560 Ft) és termelési értéke (1200 Ft) szinte megegyezik a sopronival, munkáslétszáma azonban csak 4 fő az üzemfelügyelővel együtt, s ez nagyobb termelékeny-