Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon
lítottak. 2fi5 Egyedül Miklósfalva termékei jutottak el az országhatáron túlra Galíciába - igaz, még a birodalom határain belül - és Lengyelországba. 2 ** A fejlesztés legfőbb akadályát az üveghuták a nyersanyaghiányban jelölték meg. Nem állt rendelkezésre megfelelő minőségű kvarckavics, a barnakőt pedig külföldről kellett nagy nehézségek árán beszerezni egyéb adalékanyagokkal együtt (Hárságy, Miklósfalva, Hosszúhetény. Bakócza, Párád). 207 Sokan panaszolják, hogy nincs elegendő fa (Miklósfalva, Végleshuta, Hasznos, Szuha, Párád). 208 Volt, ahol a vízhiány jelentett akadályt (Diósgyőr). 209 Több huta szeretett volna szakmájukhoz értő munkásokhoz jutni (Huta, Füzér, Bél, Nagyszalánc). 210 Néhány esetben útépítéssel akarták nyersanyagbeszerzési és -értékesítési lehetőségeiket javítani (Ebedec, Németi, Bél). 211 A pénzhiányról azonban alig esik szó. mindössze két huta (Hárságy, Csehbánya) 212 említi, hogy a huta üzemeltetéséhez bizonyos pénzösszegnek kell felmaradnia. A fejlesztésnek nem látta akadályát a legtöbbet termelő három huta (Csehbánya, Úrkút. Lókút), 213 viszont nagyobb törődést igényelt volna a legkevesebbet termelő kettő (Huta, Regéc). 214 Vizsgálati eredményeinkből igen nehéz biztos következtetéseket levonni az üveghuták manufakturális fejlődésére vonatkozóan. A huták között éles különbségeket ugyanis csak a termelésben forgatott pénzöszszeg alapján tehetünk. A 23 hutából 7 ért el átlag feletti teljesítményt, mégpedig: Lókút, Városlőd-Csehbánya, Nagyvázsony-Úrkút, Bél, Bakócza. Hosszúhetény és Hárságy. Valamennyi nagybirtokosi tulajdonban volt. A munkáslétszámra vonatkozó s ezáltal a munkamegosztást is tükröző adatok azonban nem yágnak egybe az előzőekkel. A termelésben élenjáró három huta - Lókút, Úrkút, Csehbánya - valamint Bél átlagos létszámmal dolgozott, s csak Hosszúhetényben, Hárságyon, Bakóczán találunk több munkást. (A 12-13 fős Huta és Németi a legkevesebbet termelők között helyezkedik el, Ebedec pedig jóval az átlag alatt termelt.) Kiemelkedő termelésű hutáinknak alig a fele szerzett be nyersanyagot külföldről (Csehbánya, Bél, Hárságy), s egyetlen egy sincs, amelyik külföldön értékesített volna. Még Horvátországba is csak Hárságyról szállítottak. Ellenben voltak olyan, a termelésben elmaradó huták, amelyek jó külföldi kapcsolatokkal rendelkeztek (Miklósfalva, Huta, Diósgyőr). Az összes huta közül csak a legjobb három termelő állítja, hogy fejlesztésének nincs akadálya. Az átlag feletti hét között vannak azok is, amelyek az üzemeltetéshez szükséges költségek meglétének fontosságát
