Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

Szatmár megyében Udvari község lakói a Szatmár városában működő téglaégetőhöz hordanak rendszeresen fát. Nagypeleskén kelmefestő műhely működött, ahonnan a színes keszkenőket Jánkra. Szatmár város sokadalmaiba és Meggyesre hordták eladni. Szabolcsban az olajütőket tekinthetnénk ilyeneknek. Nem is kevés számban működnek, és a len magjából sajtolják az olajat, részben a lakosság saját hasznára, részben eladásra. Érdemes néhány szót pazarolni rájuk. Túra helységben „két olajsajtó vagyon"; Pazonyban „olajsajtók is vágynak"; Oroson „két olajsajtó találtatik"; Nyírbogdány lakói pedig imigyen vallanak: „Négy olajsajtó vagyon a helységben, melyekben határokon termett, és máshonnan is venni szokott len magbűi, oly bőven ütnek olajat, hogy magok szükségek fölött, pénzül is hasznoson szokták eladni." A sort mégis Kemecse vezeti, ahol a falu lakosságának többsége nemes volt. Itt „öt olajütő sajtó lévén az helységben", lenmagot vásárolnak, és lent is. Mindkettőt feldolgozzák. Az olajat értékesítik, a „lennyébűl is. magának és cselédjének ruházattyán kívül, pénzt keresnek". Az olaj ütők működtetése mellett éltek a Szabolcs megyeiek a szikes salétromsó seprésével, főzésével is. Korszakunkban ugyan lassan hanyatlani kezdett ez a haszonvétel, de Nagyhalász lakói rendszeresen seperték a szíksót, és a debreceni szappanosoknak adták el, akik gyakorta felkeresték ezért a „termékért" a falut is. Salétromsőc Ibronyban, Demecserben, Kemecsén és Tass községekben sepertek, és Nagykálióban működött a kincstári „salétromház", ahol több község szekeresei kaptak időről időre munkát. Szatmár vármegyében Óhután üveghuta volt. A község lakosai itt „mindenkor kapnak pénzért munkát" ahogyan vallották, de nem volt igazán jelentős üzem ez a „huta", mert bár Szinfalu lakői is megemlítették, hogy szomszédságukban van, de munkaalkalmával már csak azért sem igen élhettek, mert Lippó helység, ugyancsak „tőszomszédja" Óhutának, ezen utóbbi falu lakói úgy tartották, hogy az üveghuta „kevés munkát ad, az ott való lakosok elvégzik". Manufaktúra jellegű üzemként említhetjük a sörfőzőket. Mindhárom vármegyében voltak ilyenek. Szabolcsban Nagykállóban, Szatmár vármegyében Nagykárolyban, Nagybányán és Szatmárnémetiben, vagy ahogyan a kortársak emlegették: Szatmárban. Zemplén vármegyében Barancson főztek sört. A bányákról és a hozzájuk kapcsolódó olvasztókról, hutákról már tettünk említést. Tipikus manufaktúráknak több okból sem nevezhetők. A bányászat az őstermelés részeként tekintetett még a 19. században is