Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

juhot ne tartottak volna. A három nyersanyag előfordulása nem zárta ki egymást. Volt ahol mindhárommal rendelkeztek a lakosok, volt ahol csak eggyel, esetleg kettővel. Természetesen olyan település is volt, ahol sem egyik, sem másik nem fordult elő. Ilyen helyeken nem is győztek panaszkodni a jobbágyok. Olykor meglepően szép stílusban fejezik ki a hiány fölötti fájdalmukat, mint például a Szatmár megyei Győrkefalu lakói, akik szomorúan vallják, hogy „kenderük szűkebbek, mint a vizek". A sajnálkozás és az olykor előforduló dicsekvések helyett idézzük azonban a tényeket. Mivel a kender-és lentermesztés e három megyében általánosan elterjedt volt, Zemplén megyében pedig általánosan elterjedt volt a juhtenyésztés, állításunk igazolásaként csak a számsorokat idézzük, nem említvén név szerint is a településeket. Az alább következő táblázatunk igazságtartalmához hozzátartozik, hogy csak azoknak a falvaknak az adatait tartalmazza, amelyeknek lakói direkten vagy indirekten az utókorra hagyományozták említendő jellemzőiket. Tehát ahol vagy konkrétan megemlítették termeivényeik között a kendert és lent, állataik között a juhot, avagy szolgáltatásaik között felsorolták a kender-, len- vagy báránydézsmát. Textilipari nyersanyagok Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben Megye Falvak KenderLenJuhszáma termesztés termesztés tenyésztés Szabolcs 144 93 72 11 Szatmár 258 197 9 17 Zemplén 452 354 76 168 Sem a len-, sem a kenderföldek nagyságát, mint ahogyan azok rosthozamát sem ismerjük. Azt sem tudjuk hány juhnyáj, még kevésbé, hogy egy-egy nyájban hány juh legelt a hegyoldalakban, de feltételezhetjük, hogy ha ezeket megdézsmáltatta a földesúr, elég tekintélyes menynyiségről lehetett szó. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy az említett rostnövényeket nemcsak az úrbéres lakosság tartotta érdemesnek termelni, hanem a nemesek is, és a földesúri majorságok gazdatisztjei is.