Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Hőgye István: A Constantin-féle posztófabrika Sárospatakon a 19. század elején

got szőnek, azokat sárgára, zöldre festik, melyekért ölenként 4 krajeártkapnak, egyik nagyobb munkájuk 164 öl cérnából szőtt, sárgára festett madzag után 10 Rft 56 xr. vettek át.

12 A varrodák működésére jellemző adat, amikor Nyarai-Erzsébet és özv. Doboziné kérik és sürgetik munkabéreiknek kifizetését. Elszámolásuk a következő: Varrtam más varró asszonyokkal együtt Zöld magyar inget Nro. 399 Egy Mustrának való fejér magyar inget Nro. 1 Zö ld magyar gaty át N ro. 184 Mustrának fejér magyar gatyát Nro. 1 Francia fejér inget Nro. 352 Fejér német gatyákat Nro. 222 Lónyay Gábor alispán utasítására Komáromy Gábor pénztárnok kifizette a varrónők munkabérét: „399 zöld 1 fejér ing 20 xr-val 133 Rft 20 xr 184 zöld 1 fej ér gatya 30 xr-val 92 Rft 30 xr 352 francia fej ér ing 30 xr-val 176 Rft 222 fejér gatya varrásáért 18 xr-val 66 Rft 36 xr Összesen: 468 Rft 26 xr. "

13 Constantin néha az anyagokat, cérnákat bérmunkával festőkkel festette meg, erre utal, hogy „Jantó Mihály újhelyi festő a Kassáról hozott fejér cérnák kékre való festéséért 20 Rft" kapott.

14 A Zemplén megyei vezetés elégedett volt Constantin működésével, gyárának, gyártmányainak termékeivel, erről az Insurrectional Bizottmány egyik felügyelője, Kelemen Sámuel így nyilatkozott: „Constantin Gábor a Bizottmánynak beadott ruhái, süvegei nemcsak jó állapotban találtattak, hanem már az legközelebb felállított lovas seregnek ki is adattak."

15 A nagy megyei megrendelések elmaradása után, Constantin Gábornak 1817-ben bekövetkezett halálakor az özvegynek jelentős adósságai maradtak. Az örökösök nem folytatták ezt a tevékenységet, lassan leállt a termelés, az épületet más célra használták fel. így a reformkori iparvállalkozások idején már nem működött, ez az érdekes, sikeres kezdemé-