Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Szabó Ferenc: Textilmanufaktúrák néhány alföldi törvényhatóság reformkori dologházaiban

A bevezetőben azt is említenünk kell, hogy a hazai marxista történetírás három-négy évtizeddel ezelőtti publikációi a dologházak magyarországi funkcióját aránytalanul eltülozták. Marx főműve, A tőke alapján az eredeti tőkefelhalmozás hazánkbeli menetében is annak egyik jellemző velejáróját találták meg a kutatók a börtönök szaporodásában, a dologházak életre hívásában. Az akkori sematikus leegyszerűsítések és az angliai körülményekkel való közvetlen azonosságkeresések jegyében, mondhatni, vitán felül álló bizonyítékok számba vették az elszórt magyarhoni dologházak létezését. Ebből kiindulva ezekben a kényszermunkahelyekben elsősorban az elszegényedett, elégedetlen tömegek szemmel tartásának, főleg pedig a tőkés gazdaság számára szükséges, olcsó szabad munkaerő biztosításának, a kapitalista munkarendbe való beletörésének eszközeit látták. (Azaz a tőkés kizsákmányolásra „nevelés" valamiféle hatósági szervezésű előiskoláinak,mintapontjainak minősítették a dologházakat.) Több igazság volt abban a véleményben, hogy a manufaktúraszervezésű dologházakban megvalósított, a börtönbezártság révén valóban teljes kiszolgáltatottságot és szélsőséges kizsákmányolást a kései feudális rendet görcsösen védelmező nemesség, az államhatalom és a kiformálódó tőkés réteg érdekeinek találkozása alapozta meg.

4 Az intézménytípusnak a magyar iparfejlődésben játszott marginális szerepét ugyanakkor már ezek a régebbi munkák is helytállóan körvonalazták.

5 Legutóbb a „tízkötetes" Magyarország története c. szintézis 17901848 közötti részében Mérei Gyula a dologházak közbiztonsági funkciójára utalt, jelezve egyben a tőkés vállalkozók próbálkozásait.

6 A hazai büntetőeljárás és a hozzá szorosan kapcsolódó börtönügy a polgári viszonyokért küzdő reformpolitikusok törekvéseiben állandóan szerepelt. A büntetőrendszer megváltoztatása már az 1790-91. évi országgyűlés óta szóba került, megvitatása azonban évtizedeken keresztül elmaradt. Végre az 1840. évi országgyűlés által delegált bizottság 1843ban igen részletes és a haladó középnemesség véleményét tükröző javaslatot dolgozott ki. E javaslatokban megfelelő helyet kapott az elítéltek ipari jellegű munkára kényszerítésének formája, a börtönök mellé kapcsolt „rabdolgoztató intézet" is. A dologházak a XVÏ. század dereka óta szaporodtak Nyugat-Európában: Bécs 1671-ben, Prága 1737-ben állított föl dologházat. Magyarországon a Pozsony melletti Szempcen 1772-ben, az országos fegyintézethez kapcsolva nyílt meg az első dologház, amely Tallósra, majd 1785-ben a szegedi várba települt át és 1831-ig működött.

7 A reformpolitikusok (különösen Szemere Bertalan és Eötvös József) elsősorban nem a Habsburg-birodalom ilyen irányú tapasztalatait