Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Endrei Walter: Textilmanufaktúrák a Magyarországgal szomszédos államokban
Inwohner" epitetonnal ezt a manufaktúrát; mellette nemigen tudott gyarapodni más kezdeményezés. Amikor 1722-ben az Orientalische Compagnie 240 000 Ft-ért megvásárolta, gyors fejlődésnek indult. Az eredetileg is tekintélyes üzem 1000-1400 körüli munkáslétszáma már 1725-ben elérte a 4450-et (ebből 4000 fonó és 160 takács), majd - amikor a társaság csődbe ment és 1737-ben a Wiener Stadtbanco tulajdonába került - kereken 10 000-re nőtt (1748-as adat: 9815 fő, melyből 9000fonó volt). Termelése ekkor már 11 736 véget tett ki 200 000 Ft értékben, mely összeg 1752-ben 300 000 Ft-ra, majd a gyár 1754-ben történt államosítása után fél millió Ft-ra rúgott. Bővítése után az üzem 1762-ben 2000 az épületekben dolgozó és 46 500 külső bedolgozó munkást foglalkoztatott. Monopolhelyzetét ekkor Mária Terézia, fiziokrata befolyásnak engedve, feladta; ez volt az a korszak (1764-69), melynek liberális miliőjében a magyar manufaktúrák egy része fogant. A császárnő az árak csökkentését is elrendelte, mert túlzottnak tartotta a vállalat bevételeit. A privilégium 1764-ben történt likvidálása kézzelfoghatóan előnyös volt a magyar manufaktúrák újabb korszakának megindulása szempontjából, amit kitűnően példáz a gácsi gyár. A linzi üzem takácsainak nagy része saját számlára kezdett ezután dolgozni (Kaufweber) 26 és ezek közül választotta ki magának az élelmes Forgách János üzemvezetőjét és első munkásait. Az 1768-69-es gazdasági év azután erős visszaesést hozott, és Linz ettől fogva az újonnan keletkezett osztrák és cseh manufaktúrákkal állandó nehéz versenyt folytatott mind az osztrák, mind a magyar piacon. II. József idején - akárcsak társai - az importtilalmak hatására ismét magához tért és székeinek száma elérte a 2000-et (1787). 27 Ez a manufaktúramonstrum nyomasztóan nehezedik a magyar textiliparra. Nemcsak a gyapjút vásárolja fel a kézművesek elől, hanem az egész század során elárasztja a piacot olcsó gyapjúszövetekkel (Zeuggal). 28 Forgách mellesleg kérkedik azzal, hogy üzemét a linzi gyár mintájára építette 29 , és a „Linzer Zeugot" több manufaktúránk utánozta. 30 Egy másik ausztriai manufaktúra, a hainburgi is igen tanulságos számunkra: 1727-ben alapította Opitz János a magyar határ közelében azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy a privilégiummal járó vámmentességgel élve, gyapjút hozzon ki Magyarországról és posztót szállítson vissza. 31 A magyar kamara hiába tiltakozott ez ellen, és ez nem is volt az egyetlen eset. 32 De ennek az üzemnek is megvolt a maga haszna: itt tanulta meg a szakmát Strasser Ernő, a sikeres pozsonyi posztómanufaktúrás. 33
