Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Endrei Walter: Textilmanufaktúrák a Magyarországgal szomszédos államokban

döntő szerepet. Vegyük példaként a magyar falusi kendervászon-készítést. A kender áztatása jól. 28-án kezdődik, szövése - a 12 művelet elvégzése után - a következő esztendő márciusának elejéig tart, tehát átfutási ideje 220 nap anélkül, hogy a kikészítést (fehérítést, mángorlást stb.) számítottuk volna. Ezt az önellátás keretei megengedik - az árutermelésé nem; nincs az a kézműves, aki kétharmad évig várhatna munkája gyümölcsére. Azonban a termelési folyamatnak a kézenfekvő specializálás adta tömörítése egy új problémát vet fel: a gyártási lépcsők különböző kapacitásáét. Hiába bontjuk fel egyenletes ütemekre a munkát, ha pl. 70 m vászonhoz csak 36 óra tilolási, de 1130 óra fonási és 165 óra szövési idő szükséges. Ha bármely vállalkozó egyenletes ütemű gyártmánykibocsátásra törekszik, részben össze kell vonnia kisebb műveleteket, részben pedig több dolgozóra kell felosztania a munkaigényes műveleteket. Utóbbiak élére felügyelőt kell helyeznie, az anyag és félkész termékek mozgatását külön szervezettel kell biztosítania, a lépcsők között minőségi ellenőrzést kell létesítenie; egyszóval komplex, központosított termelést kell folytatnia. De ennek meg is van a haszna. A specializált munkaerők rutinjának, a nyersanyag egységes beszerzésének és kezelésének, a műveletek összehangolásának köszönhető időnyereség révén a textilmanufaktúra olcsóbb és jobb termékeket gyárt az iparosoknál, így válik talán érthetővé, hogy a népvándorlás okozta visszaesés nem szegte életét a textilmanufaktúra kontinuitásának. A bizánci császári selyemüzemeken, az arab és szicíliai normán tirászokon keresztül megtaláljuk a középkori dologházat, amint azt Hartmann von der Aue az Erekben leírja (1195 körül).

9 A 16. század elején pedig előttünk áll az első angol posztómanufaktúra - bizonyára eltúlzott - leírása.

10 Itt már 200 szövőszék dolgozik egy teremben, de ennek valószínűtlenségén túl az az érdekes, hogy ilyen koncepció felmerült, és létezett elképzelés 2000 munkásnak egy gyárban való központosítására.

11 A központosított manufaktúra persze sokkal később valósult meg. A szórt manufaktúra prototípusát viszont a firenzei posztóiparban találjuk. Itt az egész város átalakul egyetlen hatalmas üzemmé, melyben a dolgozók egy része (csapók, kártolók, fésülök stb.) a botteghában, a posztós műhelyében, másik része otthonában (takácsok) dolgozik ugyan, de harangkongatás jelzi a munkaidő és ebédidő kezdetét és végét,

12 (felügyelők járják a lakásokat, ellenőrizve a munkások igyekezetét).

13 Ez a fajta szórt manufaktúra kényszerűen ilyen módszerhez folyamodott: még 1727-ben is felügyelőket fogadott a berlini állami posztógyár, akik lakásokon ellenőrizték a bedolgozók munkáját.

14