Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Veres László: A 17-19. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai

az arany- és ezüstbányák szomszédságába települve a bányászat és a bányavárosok szükségleteinek kielégítését szolgálták. A 17. század elején a kamara a bányavárosi huták újjáélesztésére tett kísérletet. A selmeci bányakamara 1630-ban a Bars megyei Újbányán építtetett egy üvegcsűrt, ami az első lépések megtételét jelentette.

3 Azonban már ebben az időszakban feltűntek azok az officina vitriariak, vagyis üvegkészítő műhelyek, amelyek a kamarai, udvari elképzelésekkel szemben gazdasági szempontból másféle célokat szolgáltak. A hatalmas kiterjedésű, hegyvidéki uradalmakban a fa hasznosítására az üveggyártás kínált megfelelő lehetőséget. Ennek a természetes gazdasági oknak köszönhető az, hogy az uradalmak központjaiban megjelentek az ún. uradalmi csűrök. Valószínűleg nem véletlen az, hogy a királyi Magyarországon a magánföldesurak közül éppen az udvari törekvéseket is megvalósító Pálffy Pál kamarai elnök létesített először saját birtokán üveghutát. Az űjbányai kamarai üveghuta létesítését követően Pálffy Újbányától alig harminc kilométernyire felépíttetett egy üvegcsűrt. Pálffy kezdeményezése a seimeci bányakamara tiltakozását váltotta ki és az udvar felszólította a kamarai elnököt, hogy az üvegkészítéssel hagyjon fel. Pálffy a felszólítást és az udvar beavatkozását illetéktelennek, törvénysértőnek tartotta, s igyekezett hangsúlyozni, hogy „saját gyönyörködtetésére építtette fel üzemét'*/ A Pálffy-féle megnyilatkozáshoz hasonló kijelentéseknek a későbbi hutaalapítások alkalmával is többször nyomát találjuk.

5 Egyébként Pálffy Pál egy 1635. július 18-án kelt jelentésében azt is az udvar tudomására kívánta hozni, hogy „Magyarországon sok úrnak van üveghutája". Nem bizonyítható az, hogy ebben a levélben saját tettének jelentőségét igyekezett csökkenteni, de az mindenképpen igazolható, hogy a kamarai elnök állításával ellentétben csak néhány üveghuta működött a királyi Magyarországon és Erdély területén.

6 Rákóczi Zsigmond 1601-ben vásárolta meg a Sáros megyei makovicai uradalmat, amelybe 103 település tartozott. A makovicai vár alatt terült el Zboró mezővárosa, az uradalom központja malommal, fűrészmalommal, puskaportörő malommal, vendégfogadóval és üveghutákkal. Közülük az egyiket az uradalom 1641. évi összeírásában említik részletesebben, miszerint az újjáépített üvegcsűr oldala boronafa, a födele dirib-darab fenyődeszkából faszeggel sendelyezett, három kemence van benne".

7 Az 163040-es évekből a Habsburgok uralma alatt levő országrészen a források szerint több üveghuta nem működött. Korábban Mecenzéf mellett volt egy kisebb üzem, melyet lengyel telepesek alapítottak, de ezt 1619-ben már mint elhagyott üveghutát említik meg. Leszögezhető tehát, hogy