Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Németh Györgyi: Magyarországi manufaktúrák és más ipari üzemek a II. József-korabeli manufaktúratabellákon

újabb épületet szerettek volna a prés számára.

281 A fejlesztéshez szükséges pénzt csak két malom hiányolja (Znióváralja, Rochfalva),

282 ami viszont nem jelenti azt, hogy más malmok jól álltak pénz dolgában. Annál többen jelzik komoly akadályként az ügyes és szakképzett legények hiányát. Murányalja vezetésével minden gömöri malom (Ochtina, Rozsnyó, Dobsina, Rochfalva) valamint Necpál. A legények önkényeskedése, helyzetük szabályozatlansága lehetetlenné tette a munkafegyelmet, s az irántuk érzett bizalmatlanság gátolta a külföldiek alkalmazását a malmokban s így a szakismeretek bővítését.

283 A szállítási nehézségeket Ebedec említi, amikor jobb utakat kíván.

284 A tabellákon szereplő papírmalmok adatainak elemzését befejezve éppen olyan nehéz helyzetbe kerültünk, mint üveghutáink manufakturális fejlődésének meghatározásakor. Ha a termelési érték nagyságát tekintjük alapvetőnek, akkor Murányalja, Ebedec, Pécs, Kassa és Besztercebánya malmairól tételezhetjük fel, hogy meghaladták a termelés feudális szintjét. A többi szempontot figyelembe véve azonban, egyedül Murányalja malmának adatai erősítik meg feltételezéseinket. Ugyanis nemcsak a termelésben emelkedett ki, hanem itt alkalmazták a legtöbb munkást, itt volt a legnagyobb a nyersanyagbeszerzési terület és a piac, s a fejlesztés lehetőségeit is itt elemezték a legalaposabban. Kivételes az is, hogy bérlői nehézségeik ellenére elégedettnek mondják magukat. Az átlagot meghaladó termelési értéke mellett Ebedec és Pécs külkapcsolataival tűnik ki, amiről Murányalja esetében nem beszélhettünk. Pécs az átlagtól valamivel több munkást foglalkoztatott, de ezen kívül más jel nem mutatja nagyobb fejlettségét. Kassa és Besztercebánya tőkés fejlődése még inkább megkérdőjelezhető, mivel a termelési értéken kívül semmivel sem tudjuk bizonyítani a feudális termelésből való kiemelkedést. Ráadásul átlag feletti teljesítményük egyetlen évre korlátozódik, míg más években az átlag alatt termeltek. A tőkés jellegűnek tartott malmok számszerű adatainak összegzésére az 1786-os év látszik alkalmasnak, mivel ebben az évben 4 malomról készült kimutatás. Az adatok azonban Murányalja kivételével egyrészt nem a legkiugróbb teljesítményt rögzítik, másrészt nem pontosak, tehát kevéssé jellemzőek. 7786-ban a négy malomban összesen 32, átlag 8 fő dolgozott. Az összes termelési érték hozzávetőlegesen 6200, átlagban 1550 Ft lehetett.