Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Pálmány Béla-Szvircsek Ferenc: Ipartörténeti kutatások Nógrád megyében (17-20. század)

3. Szénbányászat. 1848-1918-ig terjedő időszakkal hármas csoportosításban foglalkozunk. a) 1848-1861 közötti időszakot az Országos Levéltár, a besztercebányai kapitányság, valamint a Nógrád megyei Levéltár iratanyagából összeállított levéltári anyag alapján kutathatjuk. E korszakról jelenleg rendelkezésünkre állnak adásvételi szerződések, bányafelügyelői jelentések, bányamérték adományozási iratfotók. Fuvarozási hirdetmény 1850-ből, melyet a zagyvái Kőszénbánya Társaság adott ki. A zagyvái Kőszénbánya Társaság pecsétjének lenyomata. (Több ismert magánvállalkozás.) b) Szénbányászat 1861-1867. 1861-ben megalakult a Salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Részvénytársaság. Az iparszerű szénbányászat kezdetét jelenti a Társaság megalakulása. Mindenképpen szükséges tehát, hogy a kezdeti időszakkal kiemelten foglalkozzunk. A Társaság nemcsak szélesebb alapokra helyezte a termelést, hanem nevéhez fűződik a vasútépítés megindítása is, mely lépés az egész iparmedence további fejlődése szempontjából is döntő jelentőségűvé vált. (Magánvállalkozások.) Az 1861—1867-ig terjedő időszak iratanyagának egy része elsősorban a besztercebányai kapitányság iratanyagából a Nógrád megyei Levéltárban van. A helytartósági és a budapesti iratanyag nincs a megyében. A vasúttal kapcsolatos iratanyag kiadvány formájában is megjelent, melynek alapján kutatást lehet végezni. c) Szénbányászat 1868-1918-ig.Ez az időszak a nagyüzemi szénbányászat kiszélesedésének, országos jelentőségűvé válásának korszaka. Mivel a salgótarjáni iparmedence kialakulása a szénbányászatnak köszönheti létét, kiemelkedő helyet kell hogy kapjon. A kiegyezéstől az első világháború befejezéséig a salgótarjáni szénbányászat fejlődésében a következő nagy fejlődési szakaszok mutathatók ki. 1868: a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság megalakulása. A Társaság pár év alatt több mint kétezer munkást foglalkoztató nagyüzemmé válik. 1872-ben a gazdasági válság előtt már 2224 munkást foglalkoztat és 3 millió mázsa szenet termel. A gazdasági válság (1873) időszakában kb. egyharmadára esik a munkáslétszám, a termelés azonban csak egyharmaddal csökkent. 1877ben a Társaság termelése már elérte a válság előtti szintet. A munkások száma azonban mintegy fele még csak az 1872-es évinek. A Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság mellett ugyanebben az időben még több középvállalat is működik, így a kisterenyei Kőszénbánya Társaság, a MinichJaulus-Hoffmann-féle Társaság, a Nemti-i Kőszénbánya Társaság, a Salgótarjáni Vasfinomító Rt. bányaüzeme, a Hirschler-féle Andrásfalvi bá-