Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

gatni Szatmár megyéből Vámfalu lakóinak vallomását: „a faluban fölösen vannak fazekasok, akik a fazekassághoz szükséges földet szomszéd határon közeiétik". Ennyi „fölös fazekas" bizonyára alkalmas lett volna egy manufaktúra megalapítására. Zemplén vármegyében e mesterségben is többen voltak járatosak. Pazdics lakói vallják, hogy határukban „olyan föld van, amelyből jó fazekak égethetők", s ennek hasznosítására „iparosok is vannak" a településen. Szuka lakói csak annyit mondanak, hogy „határunkban lévő földből jó fazekak készíthetők". A megfogalmazás sugallja, hogy készülnek is „jó fazekak" Szuhán is. íme újabb három manufaktúralehetőség a két megyében. Szabolcsban ilyenféle tudás és ilyenféle haszonvétel nem foglalkoztatta az úrbéres lakosságot. A szabolcsiak inkább szekeres vándorárusoktól vásárolták búzáért, rozsért a cserépedényeket. Hihetnénk, hogy most már elhagyhatjuk az erdőt, de mégsem. Az erdő vad gyümölcsfái is lehetőséget teremtettek egy háziipar meghonosodására. Számos község lakói készítettek saját szükségletükre vadgyümölcsből ecetet. Néhány településen ezt haszonnal űzték az emberek. Zemplénben Tokaj mezővárosának lakói vallják, hogy vad gyümölcsből ecetet eladásra is készítenek. Alsóberecki lakói pedig megvallják, hogy erdeikben annyi az „ecetnek való vadalma, vadkörte", hogy a „szegénység tengeti magát" az ezekből készített ecetből. Szabolcs megyében két község, Jákó és Ófehértó lakosai vallják, hogy „ecetnek valő alkalmatos vad gyümölcsök is szoktak teremni" határukban, „melynek hasznát látják". Szatmárban is készítettek gyümölcsecetet a lakosok, de többnyire saját hasznukra és a földesúrnak „ajándékba", lévén itt annyi a gyümölcs, hogy minden falu elláthatta magát ecettel. A gyümölcsfeldolgozás, aszalás, lekvárfőzés, a gyümölcsök egyéb módon történő tartósítása képezhette volna még azt a tevékenységet, melyet házi feldolgozás mellett manufakturális keretek között is meg iehetett volna szervezni. Szabolcsban ugyan tucatnyi falu határában, főleg rétjén volt kevés gyümölcsfa, de Zemplén és Szatmár vármegyék több régiója is oly bőséggel tudhatott magáénak gyümölcskerteket, hogy azok termékeivel rendszeresen kereskedtek gyümölcsben szegény tájak falvaiban. Bár kifejezetten manufaktúra, tehát tőkés vállalkozásként üzemelő, nagyobb létszámú bérmunkást foglalkoztató műhely létéről nem tudunk a 18. század utolsó harmadában az általunk vizsgált három vármegyéből, de manufakturaszerű képződményekről a paraszti vallomások is megemlékeznek.