Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

Az erdő szakértelmet, legalábbis készséget, jártasságot igénylő hasznosításával függ össze faárukészítés: zsindelyhasítás, léc-, deszkafűrészelés, hordókészítés, szőlőkaróhasogatás. Szinte mindhárom vármegyében egyforma szükség van ezekre az árukra, és nem is kis mennyiségben. Előállításuk, „megtermelésük" bizonyára kifizetődő lett volna manufakturális keretek között is; és tegyük hozzá: ezen termékek többségének előállításához szerencsésen használhatták volna fel a patakokon, folyókon megépíthető fűrészmalmokat is, mint ahogyan a paraszti vallomások tanúsága szerint voltak is ilyen fűrészmalmok, ha nem is sűrűn. Szabolcsban egyetlen fűrészmalomról sem tesz említést a jobbágyi emlékezet. Zemplén megyében is csak két község határán említik. A jobbágyok vallomása szerint Kiskemence és Mezőlaborc határában van fürészmalom. Különösebben nem foglalkoznak ezek működésével, csupán regisztrálják, hogy haszonvételre ezek is alkalmat szolgálnak. A Szatmár megyei jobbágyok bőbeszédűbbek. E megyében három fűrészmalmot említenek, úgymint a Kányaháza, Terep és Túrvékonya határában lévőket. Szatmárban nemcsak a fűrészmalommal rendelkező falvak említik meg ezek hasznát, hanem a szomszédos falvak lakói is, akik „közel érik", vagy „éppen a szomszéd határban" találják ezen alkalmatosságokat. Ilyen falvak Szatmárban: Komorzány, Tartok, Lekence, Avasújfalu, Bujánháza és Bikszád. A fűrészelt deszkát, lécet, egyéb fűrészárut aztán szekereken viszik a közeli városokba, vagy „szályakat" készítve gerendákból, deszkákból, a folyókon engedik le, sokszor Szegedig. A deszka és léc, gerendák, szarufák és „nyeregfák", szerszámnak való egyéb fák mellett „szályakon" engedték le a zsindelyt is a folyókon. A zsindelyhasogatás Szabolcs megyében nem volt divat. Pillanatnyilag egy űrbéri pör kapcsán tudjuk, hogy Dombrád községben egy időben a Buttler grófok hasíttattak zsindelyt, készíttettek épületfát nagyobb mennyiségben eladásra.

9 E per kapcsán néhány beregi és szatmári lakost is megkérdeztek az uszályokon való faszállítás hasznáról. Ebből tudjuk, hogy Szatmár megyében is sokan éltek e „haszonvétellel". A jobbágyok azonban erről vallomásaikban hallgattak. Túrvékonya lakói a fűrészmalommal kapcsolatban úgy vallottak ugyan, hogy az a „falu végén vagyon", és „az kinek szüksége vagyon deszkára, csak tőkét viszen oda, megcsináltathatja, hanem hogy deszkájától 3 krajcárokat fizet". Arról azonban nem szóltak, hogy zsindelyt hasogatnának, még kevésbé arról, hogy fát a folyókon „engednének le" az Alföldre. Bár a fával való távolabbi kereskedést a zempléni lakosok sem emlegetik, még kevésbé a lécekkel, deszkákkal való sáfárkodást. Legfeljebb arról szólnak, hogy