Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Takács Péter-Udvari István: A manufaktúra ipar alapjait képezhető háziipari tevékenység Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben 1772-ben

melynek feldolgozására manufaktúra alakulhatott volna, a dohány. Ezt a növényt mindhárom vármegyében termelték, de igazi termőhelye a Nyírség volt Szabolcs megyében. Szabolcs megye lakosságának egyik legfontosabb pénzbevételi forrása éppen a dohány volt. Az 1772-ben kivett paraszti vallomások szerint Szabolcs megye 85 községében termelnek dohányt részben saját szükségletre, de eladásra is. Nagykálióban, Nyírbátorban dohánybeváltók „abaldók" működtek, ahol mindenkor felvásárolták limitált áron a dohányt, de Magyarországon nem lévén a dohányforgalmazás kincstári monopólium, a parasztok is szabadon adhatták-vehették, vásárra vihették a dohányt, és tették is. Kelendőségére jellemző, hogy a legtöbb község lakói vallomásukban megemlítik, hogy ezt a terméküket helyben is megveszik, nem kell bajlódni szállításával, vásárba hordásával. Míg Szabolcs megyében 85 jobbágyközösség tesz említést a dohány termeléséről, áruként való forgalmazásáról, addig Zemplén megyében mindössze 36 település lakói pénzelnek a dohányból, főleg a Bodrogközben. Még kevesebb Szatmár megyében azoknak a falvaknak a száma, melyeknek lakói termelik ezt az élvezeti cikket. Összesen négy községben említik. A 125 községben megtermelt dohány mennyisége mindenesetre bőven elegendő volt ahhoz, hogy feldolgozására néhány dohányvágó, szivarkészítő manufaktúra alakuljon. A források nem szólnak ilyenek létrejöttéről. A manufaktúraalakulás, -szerveződés újabb forrása lehetett volna az erdő, illetve azok faállománya. A jobbmódú falvak házainak fedelezésére manufaktúrák sora hasítgathatta, készítgethette volna a zsindelyt. A fűrészmalmok sora készíthette volna a gerendát, szarufát, deszkát, lécet a házak, templomok, urasági majorságok épületeihez, kúriák, kastélyok, közösségi célú épületek megépítéséhez. Korszakunkban még mindhárom megye bővelkedett erdőkben. Szabolcsban még 1844-ben is 44 000 katasztrális hold erdőt tart nyilván a statisztika, ahol pedig a legaktívabban irtották jobbágyok és nemesek az erdőt, hogy termőföldhöz jussanak, és egyébként sem volt fában túlzottan gazdag a vármegye. Szatmárban ugyanekkor 288 000 hold erdőt tartottak nyilván, Zemplénben pedig 361 000 katasztrális holdat/ A már említett lehetőségen túl ezek a hatalmas erdőségek nyersanyagát képezték a szénégetésnek, a hamuzsírfőzésnek, a szőlőkaró- hasogatásnak, a hordókészítésnek, szekerek, kocsik gyártásának és egyéb faeszközök manufaktúrában történő előállításának. Mindezt azért állíthatjuk ilyen határozottan, mert azon túl, hogy részben a szőlőműveléshez, fuvarozáshoz, borszállításhoz és tároláshoz, a lakosság egyéb léttevékenységéhez szükség volt ezekre