Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárló kereskedelem

- Kismarton 2722 lakos. 845 zsidó, 31% -Kabold 1628 lakos 717 zsidó, 44% -Nagymarton 4160 lakos, 1465 zsidó 35% - Nérnetkeresztúr 2404 lakos, 1007 zsidó. 42%

23 Bár e forrásban a zsidók foglalkozására nem találunk adatokat, de a 4. táblázatból világosan látszik, azokban a helységekben volt a legtöbb kereskedő, ahol nagyszámú zsidó élt. Sok zsidó volt Bács-Bodrog megye két említett városában. Baján és Újvidéken is. Itt az 1828-ban összeírt 113 kereskedő közül összesen 25 (22,12%) volt zsidó vallású, a következő évtizedben azonban rohamosan növekedett számuk. 1838-ban 101 családfőt (503 személyt). 1845-ben 143 családfőt tartottak nyilván. Az 1838. évi 101 családfőből 8 nagykereskedő, 26 kiskereskedő, 30 piaci árus (összesen 64 kereskedő) volt. A nagyszámú újvidéki kereskedő között még éltek görögök is. akik 1818-ban nyertek kiváltságlevelet az uralkodótól. Mellettük azonban nőtt a zsidóság súlya: 1840-ben 248 családfőről (1182 személy). 1841-ben 246-ról, 1844-ben 257-ről tudott a városi tanács. 1840-ben a családfők közül 11 nagykereskedő, 35 kiskereskedő, nyolc házaló volt, 1844-ben pedig a kereskedő családfők száma 64-et tett ki.

24 Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a 19. század első felében a falusi kézműipari árutermelés jelentős részét a zsidó kereskedőréteg szervezte és irányította. Mivel a kereskedők - egyes kivételektől eltekintve - nem költözhettek be a szabad királyi városokba, a falvakban és mezővárosokban éltek, ahol megfelelő helyi ismeretekre tettek szert. Munkájuk során még a kisebb falvakat is felkeresték, ha ott szabad kapacitást reméltek. Kemenesalja példáján, ahol szintén sok zsidó kereskedő élt, megfigyelhetjük, milyen volt a kapcsolatuk e kereskedőknek és a számukra dolgozó kézműveseknek a piacközpontokkal, ahol az iparosok nemcsak a felvásárlókkal (circumforaneus!), hanem a fogyasztókkal is közvetlen kapcsolatba kerülhettek. E terület forgalmi központjában, Kiscell mezővárosban, ahol 1828-ban 23 környező helység mezőgazdasági és ipari termékei cseréltek gazdát, egyetlen zsidó sem élt. A nagyszámú, a lakosság 1/3 részét kitevő iparos között nem volt takács, posztó- és vászonszövő, annál több csizmadia, szabó, fazekas stb., tehát késztermékeket előállító mester.

25 A kiscelii példából kiindulva érdemes megvizsgálni azt a problémát, hogyan alakult a falusi, mezővárosi ipari árutermelés helyzete abban az