Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dóka Klára: Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárló kereskedelem

Az árutermelő mezővárosi, falusi kézműipar a 19. században és a felvásárló kereskedelem DÓKA KLÁRA 1965-ben élénk vitát váltott ki Tolnai György: A paraszti szövő-fonóipar és a textilmanufaktúra Magyarországon (1840-1849)

1 című munkája, amely a felhasznált irodalmi források alapján túlbecsülve a falvakban, mezővárosokban végzett kézműves tevékenységet, azt a hazai kapitalista fejlődés alapjává tette. Munkáját a gazdaságtörténészek joggal bírálták,

2 különösen azt a tételt, amely szerint a szerző az általa vázolt fejlődés megakadásának okát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukásában látta. A régebbi és újabb szakirodalom egyaránt sokat foglalkozott az ország északi megyéiben (Árva, Túróc, Zemplén, Sáros, Szepesmegye)

1 folyó vászonszövő háziiparral, mely a paraszti háztartások fontos kiegészítő jövedelemforrása lett. Elsősorban néprajzi szempontból jelentős a népi fazekadipar irodalma,

4 a teljes falusi iparosrétegre vonatkozóan pedig érdemes kiemelni Faragó Tamás 18. századi kutatásait. Ezekben a szerző - a források sokrétű tanulmányozása után - megállapítja, hogy az általa vizsgált Buda környéki falvakban a kézművesek termelése messze meghaladta a helyi szükségleteket, és az iparnak az összlakosságra vetített aránya lényegesen nagyobb volt, mint a városokban.

5 Néhány évvel ezelőtt 19. századi ipartörténeti kutatásaim során arra a kérdésre kerestem választ, hogyan változott meg az iparostársadalom összetétele a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idején, közelebbről az 1828-1870 közötti időszakban. Gyakorlati szempontok miatt a munka kiindulópontja az 1828-as országos összeírás volt, majd különféle céhes összesítők, iparkamarai statisztikák áttekintése után az 1970-es népszámlálásig jutottam el. Hat kiemelt szabad királyi város (Pest, Buda, Győr, Pécs, Szeged, Debrecen), három alföldi (Békés, Szabolcs. Heves), három dunántúli megye (Sopron, Vas, Esztergom), valamint a dél-alföldi régió (Bács-Bodrog, Csanád, Csongrád, Arad, Temes, Torontál megye) viszonyait vizsgáltam meg részletesen. A széles ívű statisztikai áttekintés lehetőséget adott az ipar ágazati összetételének, területi eloszlásának vizsgálatára, annak a folyamatnak elemzésére, melynek során az egykori mesterek, a mellettük dolgozó legények, a feudális kötöttségektől felszabadult jobbágyok az ipari termelés különböző szféráiban fokozatosan beolvadtak a kialakuló munkásosztályba.

6