Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Dobrossy István: A 18-19. századi miskolci műhelyek helye az északkelet-magyarországi serfőzés történetében

Ismereteink szerint az első árendátor Holler János volt. aki évi 600 rajnai forintért vásárolta meg a bérletet, ó Rozsnyóról, az ún. vörös kovácsoktól, azaz vörösrézkészítő, illetve vörösrézöntő mesterektől rendelt főző üstökét. Ezek az üstök a szállítás közben elvesztek, s így maradt nyoma annak a levélnek., amelyben 1715. január 22-én kérik Rozsnyó városát, hogy kerestesse meg „Miskolcz Nemes Város serfőző üstjeit". 1716-ban újabb bérlő, Áver (Ávor) János köt szerződést a várossal. 1717-ben, illetve ekkortól - a mindszenti serfőzdében letelt szerződése után - Basilud Jakab lesz az új bérlő, aki 1720-ig főzi a sört és a pálinkát a miskolci korcsmáknak. De a város és a bérlő között nézeteltérés támad - amelyre ezt megelőzően, de ezt követően is volt példa -, hiszen a serfőzőmester sokallja a bérleti díjat, s kevesli azt az árat, amelyért mind a sört, mind pedig a pálinkát átadja a városnak értékesítésre. Megemlíti, hogy ..Rimaszombatban moslék a pálinka az én pálinkám ellen. Ugyan a felől 18 polturán adja itczéjét az árendátor a korcsmárosnak, a korcsmáros hasznával, pedig úgy hiszem 20 poltura is rámegy, mégis én annyi árenda után 10 poltúrán adjam."

: így aztán újabb árendátora lesz a városnak, illetve a városi serháznak, ez - feltehetően a korábbi - Óbadai Áver János, őt Stajniger András követi, akinek 1730-ban és 1731-ben is összeírják üzemét, illetve annak berendezését. (Erre később részletesen visszatérünk.) Valószínű, hogy a bérlők továbbra is gyorsan változtak az 1755-ös ún. Grassalkovich-szerződés megkötéséig. 1755-től az épület, s benne a serfőzőház ismét visszakerül a diósgyőri koronauradalomhoz. A bérlőkről ekkortól nincsenek ismereteink, csak anynyit tudunk, hogy az uradalom 1775-ben, majd 1783-ban összeírja a ház, illetve üzem berendezéseit. A következő összeírás 1832/33-ből származik, de ekkor sem jegyzik a bérlő nevét, viszont fontos információkat kapunk az akkor 1504. számmal jelölt telek építményeiről. (A számozás a Liber Funcfuális, illetve a mellékleteként készült Domby-térkép alapján történt.) Ebből az összeírásból tudjuk, hogy „a Magyar utcai kapun bemenve, az udvaron egyenesen keresztül mutatja magát a bérlő lakása, ez két szoba, konyha és kicsi éléskamra."

3 Ez az összeírás az uradalomnak azon építményeire vonatkozott, amelyeket ismét át akart adni a városnak. Ezt követően a bérleti viszonyra vonatkozóan nincsenek megbízható információink, annak alakulását nem tudjuk nyomon követni. Ami viszont az épületet illeti, az változatlan alaprajzi elrendeződéssel létezik. Fel van tüntetve az 1854. évi katonai térképen, az 188l-es Strzélany és az 1885-ös Ádler-féle térké-