Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár (Múzeumi Mozaik 9. Miskolc, 2008)

mentén megtelepült Horváti falu (ma Erdőhorváti), egy zálogosítás alkalmával, 1339-ben jelenikmeg. A tőle északkeletre fekvő Komlós, más néven Komlostelek (ma Komlóska) meglétéről első ízben csak igen későn, 1379-ben, egy birtokosztály alkalmával szerzünk tudomást. Szintén ebben az oklevélben tűnik fel a Tolcsvától nyugatra fekvő Kútpataka település is, mely azonban az 1420-as években elnéptelenedik. Emlékét szőlőhegyek, dűlőnevek őrzik. Feltételezzük azonban, hogy Horvátihoz hasonlóan Komlós is talán már a század közepén kialakulhatott. Ennek magyarázatát abban kereshetjük, hogy a későbbi alvajda, Tolcsvai László 1340-ben Károly Róbert királytól arany- és ezüstbányák nyitására kap engedélyt. Erre értelemszerűen csak a birtok északi, hegyekkel övezett részén kerülhetett sor. Talán mindkét utóbb említett település létrejöttét ez az adomány indukálhatta. A 14. század második felében jegyajándék formájában a nemzetség birtokába került Aba települése és a Sárospatakhoz közel fekvő Halásztelek is. Tolcsva nemzetség által emeltetett vár csupán J- A-kétszer szerepel írott forrásokban, és mindkét említése a 14. század második felére keltezhető. Először 1379-ben bukkan fel, mikor is a birtokos Tolcsva nemzetség tagjai megosztoznak rajta. Sajnos maga az osztály szövege nem maradt fenn, ezért nem tudjuk, hogy ebben, a vár életének időrendi szempontjából már kései periódusban, pontosan milyen épületek emelkedhettek a falak övezte területen. A második és jelen tudásunk szerint egyben az utolsó említése 1398-ból származik. Ekkor már, mint elpusztult és felhagyott vár, „Castrum desolatum et corruptum Solmus appellatum" tűnik fel egy oklevél szövegében. c^.t/Hitu&cprinmt 1 aniipnwi vf^ítm!* jjjjtfmmi SÓLYMOS VÁRA