Veres László: Bodrogközi Kastélymúzeum (Múzeumi Mozaik 8. Miskolc, 2007)

A reneszánsz stílusban berendezett emeleti díszterem részlete állapotban található) farkasverem azonban inkább a kastély urának méltóságát volt hivatva szolgálni, mert hatásos védelmet nem nyújthatott. A falak előtt a déli részen gazdasági udvar húzódott. Alaghy Ferenc építkezésére utal az egykori külső kapuból származó évszámos-címeres kőkeret. Az 159l-es évszámmal ellátott keret szépen faragott, reneszánsz párkányú guttasorral és rozettával díszített. A kastély 16. század végén élte fénykorát. A rózsaszínes fehérben játszó falfelületek, a sgraffitók tojásfehér és grafitszürke színei, az északi épületsarkok kék—vörös armírozása színekben is megkomponált festői hatást kölcsönöztek az épületeknek. Alaghy Ferenc halála után, 1612-ben Alaghy Menyhért örökölte a kastélyt. 1631. június 14-én, 44 éves korában hunyt el. Örökösei nem voltak, s így birtokai, köztük a pácini kastély is visszaszállt a királyra. 1631 végén azonban új tulajdonosa lett. A dunántúli eredetű Sennyei család egyik tagja, Sándor, aki szatmári kapitány volt, királyi adományt szerzett a bodrogközi birtokokra és a pácini uradalomra. Fia, István hozatta helyre a Tokaji-féle hegyaljai kuruc felkelés idején erősen megrongálódott kastélyt.